Zajszennyezés marja, falja nyugalmam,

Zaj és csend váltakozva vesz körül.

Tudom nincs átmenet, végletek ezek,

S csak remélem, hogy néha a csend győz.

Lépteim zaja lassan elhall mögöttem,

Csend vesz körül, s a zaj is csendé válik..

Puhán, bársonyosan rám borul, a csend,

Megnyugvást adva simogat majd belülről.

Sétámon egy kis erdei tisztást leltem,

Hol napfény melege simogat a csendben.

Távol a világ zajától fekszem a fűben,

Reménykedve, percnyi nyugalomban.

Bársonyos csendben ringó lelkem felriad,

Gépszörny zaja harapja ketté a csendet.

Utánam jött, nem kímélt, hisz sosem tette,

Diadallal harsogja, legyőztem a csendet.