Elegem volt már a télből,

Lucskos hideg didergésből.

Vágytam már a jó időre,

Tavaszt jelző hírvivőre.

Végre itt van, megérkezett

Minden ember vidámabb lett.

Reggel mikor felébredtem,

Én is éreztem lelkemben.

Kimegyek az erdő szélre,

Nap sugara ölel végre.

Verset írok e csodáról,

Tavaszi nap illatáról.

Piciny madár nézi tettem,

Versembe hát Öt bevettem.

Lágy trillával megköszöni,

Háláját így fejezi ki.

Tarka köntöst ölt fel a rét,

Ezer virágot ékszerként.

Fecske madár haza térve,

Eresz alatt épül fészke.

Apró vad vonul előttem,

Kicsinyeit féltve tőlem.

Piciny bogár döngicsélve,

Zümmög lelkének zenéje.

Ember, állat, fű, fa, nővény,

Boldog most minden élőlény.

Vigyázzunk hát reá nagyon,

Ne pusztuljon, így maradjon.

Budapest, 2006. március 25.