Valamit már tenni kéne, mert ez így nem jó,

Ország segedelmére, lépni kéne, halljátok, hahó.

Olyat, mi hasznos, olyat tegyetek mindenkiért

Ti akik egymást marcangoljátok, de vajon miért?

Ej urak, híres képviselők, „képviselő uracskák”,

Gúnyosan mondom e szavakat, Ti mihasznák.

Szánalmas, amit az országért összehoztatok.

Csak a saját érdeketeket képviseltétek, legott.

Kreáltatok sok száz törvényt, Ó de minek?

Ha kérdezném miről is? A felét se ismeritek.

Egymást pocskondiázni csak ahhoz értetek,

Mindegy, mely oldal eszméjét képviselitek.

A demokrácia bizony drága játék tudjuk jól,

Ti Önös érdekből megdrágítjátok kamatostól.

Az, hogy a népnek mi a jó azt nem is nézitek.

A pártérdekeket mindenek fölé helyezitek.

Midőn jő a választás, ígértek fűt-fát, szépeket,

Hatalomra kerülvén aztán mindet elfeleditek.

Jobb is talán, mert ha beváltanátok mindegyiket,

Jaj, abba bele rokkanna az ország, ezt elhihetitek.

Budapest, 2006. február 19.