Hogy tettem szert egy tündérre
2008.12.28. 13:36
Mentem utamon serényen,
S az utcasarkon orra buktam.
Nem mondok én néktek,
olyat mit ne értenétek
Sőt amit most elmesélek,
Már mindnyájan átéltétek.
Az, történ ugyanis vélem,
Reggel mikor elindultam.
Mentem utamon serényen,
S az utcasarkon orra buktam.
Ám kegyes volt hozzám a sors
utamba vezérelt egy tündért.
Nem is csoda tehát az, hogy
A szívem kalimpált fürgén.
S bár nagyon sajgott a vállam,
amikor feltápászkodtam.
elszállt belőlem minden bánat,
mikor a „Nagy Ő-t” megpillantottam.
Szeme csillogott, arcán mosoly,
S kérdezte, tán valami fáj neked?
Csak a szívem sajdult, mondom,
Ahogy megláttalak tégedet.
No, ezen könnyen segítek,
Meggyógyítalak hamar.
Máris, suhint széles ívben,
A varázspálca örvényt kavar.
S én lányos zavaromban
A kezét ott helyben megkértem.
Ő igent rebeget nyomban
Így tetten szert egy tündérre.
Budapest, 2008. október 11.
|