Perzselő nap, bársonyos sugara,
a testünkre gyilkos UV csókot lehel.
Bőrünk hámrétege jajongva sorvad,
teret engedve burjánzó sejteknek.

Benzingőzzel mocskolt levegő,
rózsaszín tüdőnket szürkeségbe vonja.
S ha ez kevés: kátrányos nikotinrúd,
tökélyre fejlesztve, tudja mi a dolga.

Óriás gyümölcsök íztelen mosolyú,
vitaminmentes boldog illúziója.
S az egészséges élet utáni vágyat,
ételnek nevezett "szarral" pótolva.

Felpumpált csirke, hal ízű húsa,
ciánnal ízesített tiszai halászlé.
Rántott szivacsos marhaagyvelő,
s az étlapon főhely a pokoli mannáé.

Hozzá, mámort a szőlőmentes bor adja,
garantálva a másnap kínzó fejfájása.
Gyümölcs nélküli ál üdítőital,
adalékkal teletömött frissülést kínálva.

Skanzenbe tereljük a természetet,
mutogatva mint profitot termelő árút.
S gyermekeinket egy elkorcsosult,
mozgás nélküli álvilágba zárjuk.

De, ha ez kevés újra teremtve a világot,
a természet törvényeivel megyünk szembe.
Génekkel játszva szaporítjuk magunkat,
torz vigyorral saját arcunkba nevetve.

Agyunk, egy irányított biokomputer,
S távvezérelt parancsban nincsen hiány.
Agymosottan bámulunk a jövőbe,
ahol vár reánk egy "szép új világ".


Budapest, 2008.06. 24.