Tamás rezignáltan vette tudomásul, hogy kisebb fajta tömeg szállt fel a buszra és ezzel túllépte az elviselhetőségi küszöböt. A busz lassan megindult és elmerült a délutáni forgalom tengerébe. Az utasok vérmérsékletük szerint tűrték, avagy átkozták a tömeget. Tamás megpróbált a lehető legkényelmesebben elhelyezkedni, már amennyire a körülményei engedték. Mellette két tini lány viháncolt. A következő megállónál, ha lehet még többen szálltak fel, mint ahányan leszálltak. A férfi érezte, hogy zsibbadni kezd a bal lába, ezért megpróbált kissé megfordulni és súlypontját a másik lábára helyezte. Hirtelen kellemes és ismerős illat csapta meg az orrát.
Honnan ismerem ezt az illatot? Morfondírozott magában, de nem tudott rájönni. Próbálta megtalálni az illat gazdáját, de a tömegben nem tudta beazonosítani. A busz zötykölődött, és ő csak egyre törte a fejét, honnan az ismerős illat?
Tamás gondolataiban egy régi szerelem emlékképe jelent meg. Igen - gondolta magában neki volt ilyen illata – azzal, tekintetével kutatni kezdte a jármű utasait.
Hirtelen megakadt a tekintete egy feltűnően csinos jólöltözött negyvenes nőn.
Ildikó hasított belé a felismerés. Hiszen ez Ildikó. Istenem még mindig milyen szép.
A nő megérezte, hogy figyelik, tekintetét Tamásra emelte, és látszott, hogy arcára kiül a felismerés mosolya.
A busz beállt a megállóba és Tamás látta, hogy Ildikó leszállni készül. Az ajtóból felé fordult és fejével alig észrevehetően biccentett, jelezve – Gyere, szállj le.
Tamás az utolsó pillanatban lépett le a buszról és a lendület egyenesen Ildikó elé sodorta.
  - Szervusz! Megéreztem az illatodat a buszon. Nagyon csinos vagy.
  - Szervusz Tamás! Örülök, hogy látlak.
  - Én is örülök. Sietsz? Szívesen meghívlak egy kávéra.
  - Nem különösebben. Köszönöm szívesen elfogadom - mosolygott vissza a nő.

Több mint két órája ültek a presszóban, és csak beszélgettek-beszélgettek. Kiderült, hogy mindketten elváltak. Ildikónak három, Tamásnak két teenager korú gyereke van. Elmesélték egymásnak az elmúlt, közel húsz év történését. A munkájukat, hol és hogyan élnek.
Mikor Ildikó elnézés kért és kiment a mosdóba, Tamás hosszan nézte bámult a távolodó nő után. „Istenem milyen csinos még ma is”, gondolta és mikor Ildikó visszafelé jött leplezetlen vággyal nézte, ahogy közeledik.
  - Héé! Felfalsz a tekinteteddel – mosolyogott rá Ildikó.  Tamás a visszazökken a valóságba.
  - Ildikó! Volna kedved találkozni velem máskor is?
  - Boldogan.
  - Nem is tudod, hogy őrülök a válaszodnak. Valamint, hogy a parfümödről rád ismertem.
  - De hiszen tőled kaptam ilyen parfümöt először. Azóta sem használok mást mosolygott a férfire a nő.
Egymásra néztek, és mindketten hangosan felnevettek.

Budapest, 2008. április 10.