Az ideális partner

Zsolt leült a gép elé és átnézte e-mailjeit, belesett kedvenc sport és technikai oldalaira, majd rákattintott a társkereső oldalra. Belépett és az ottani leveleit is végigolvasta. Csupa érdektelen iromány, olyan nőktől, akikkel tudta nem bírna ki egy hónapot sem. Utoljára ráakadt, akinek a levelére napok óta várt. Pár hete beszélgetett először a nővel és úgy érezte, hogy nagyon egy húron jár az agyuk. Elolvasta a levelét és megörült a tartalmának. Éva, mert így hívták a levélíró hölgyet azt írta, hogy holnap este kilenc óra körül várni fogja a chaten és akkor nem csak levélben, hanem élőben is beszélgethetnek, még ha csak virtuálisan is.

A férfi egy éve vált el. A házassága maga volt a pokol. Felesége féltékenysége, örökös piszkálódása elviselhetetlen volt. Az is igaz, hogy Zoltán sem volt minta férj, de meg nem csalta a feleségét. A válás viszonylag könnyen lezajlott, gyerekük nem volt a vagyonról pedig sikerült könnyen megegyezniük.

* * *

Belépett a társkereső oldalra, rákeresett a „Magányos Éva” nickre és örömmel látta, hogy jelen van. Mosolyogva kattintott rá:

– Jó estét! Üdvözöllek kedves Éva.

– Én is üdvözöllek – írt vissza a nő.

– Őrülök, hogy a levelezés után, ha csak virtuálisan, de végre élőben beszélgethetünk. Többször próbáltalak már elérni, de eddig sajnos nem jött össze.

– Ez azért van, mert ritkán vagyok itt. Igazából azt is megbántam, hogy beregisztráltam – válaszolta Éva.

– De hát miért?

– Zsolt! Nem tudom ezt itt elmondani. Arról van szó, hogy egy nagy csalódáson vagyok túl és magamba gubózva élek. Nagyon félek egy új kapcsolattól. 

– Kedves Éva! Tökéletesen megértem a félelmedet, jómagam is egy megromlott házasságon vagyok túl.

A beszélgetés során kiderült, hogy mindketten egy zűrös váláson vannak túl. Éva a beszélgetés alatt csak lassan oldódott. Tartózkodása továbbra is megmaradt, és bár kedves és közvetlen volt Zsolthoz, szinte semmit nem árult el magáról. Azt azonban megígérte, hogy máskor is hajlandó beszélgetni vele, de csak előre megbeszélt időben. Az elkövetkező hetekben a két ember mind gyakrabban kattant egymásra a társkereső oldalon. A férfi érezte, hogy ez az a nő, akit keres. Többször kért tőle randevút, de Éva minden meghívás elől elzárkózott. Még arra sem volt hajlandó, hogy fényképet rakjon fel magáról, vagy e-mailban küldjön.  Ahogy mondta, a társkereső oldalon minden második férfi az ő fényképén csámcsogna. ezért azután a férfi sem küldött fényképet magáról.

Ennek ellenére egyfajta barátság alakult ki köztük. Lehetőség szerint minden nap beszélgettek, elmesélték mi történt velük aznap, és ha kellett tanácsot kértek egymástól ügyes-bajos dolgaikban.

Persze Zsolt többre vágyott és ezt nem is titkolta Éva előtt. kíváncsi volt milyen lehet az életben. Kérlelte is a nőt, de az csak nem akart kötélnek állni.

Ennek ellenére a beszélgetésük egyre bensőségesebbé vált. Zsolt elmesélte, hogy miként élte meg válását, és miért érezte úgy, hogy nem tud tovább élni feleségével. Éva is mesélt válásáról és mit is érzett a kapcsolat felbomlása miatt.

* * *

– Kérlek Éva, küldj végre egy fényképet magadról. Lassan negyedik hónapja beszélgetünk, és azt sem tudom milyen vagy valójában.

– Hogyne tudnád. Számtalanszor leírtam: barna a hajam és barna a szemem. Nem vagyok se kövér, se sovány, szemüveget csak olvasáshoz használok.

– Azért ennél többet szeretnék tudni rólad.

– Mindent tudsz, ami fontos.

Zsolt felnevetett. – Szinte semmit nem tudok rólad. Tulajdon képen nem is értem, miért regisztráltál be? Mert, hogy társat nem akarsz magadnak az nyilvánvaló.

– Érts meg. Egy olyan rossz házasságon vagyok túl, hogy sok idő kell, mire túl tudom tenni magam ezen.

Éva! Nem azt kértem, hogy holnap mond ki az oldalamon a boldogító igent. Mindketten tudjuk, hogy ez lehet éppenséggel a boldogtalanító igen is, hiszen átéltük. Csak azt kérem beszélgetés mellett mutasd is meg magadat, Nem akarsz fényképet küldeni, sőt arra sem vagy kíváncsi én, hogy nézek ki. Rendben ne küldj fényképet, akkor találkozhatnánk a való életben.

– Nem akarom – írta válaszában a nő.

– De hát miért nem? Csak nincs valami olyan testi hibád, amit szégyellsz?

– Nincs semmi. Sőt a férfiak még manapság is igen csak megfordulnak utánam. Még a volt férjem is azt hangoztatta, hogy milyen csinos vagyok.

– Akkor tényleg nem értelek. Találkoznánk egy eszpresszóban. Meginnánk egy kávét, és ugyanúgy elbeszélgetnénk, mint esténként itt a társkereső oldalon. Ez nem a világ.

Hossz idő után jött a válasz.

– Nem bánom, egy kávé valóban nem a világ.

A férfi hirtelen fel sem fogta mit írt neki Éva. Majd örömében nagyot kurjantott. Ha tényleg olyan csinos, ahogy állítja magáról, akkor sínen vagyunk, hiszen a belső tulajdonságait már megismertem. Zsolt rögtön javasolta a randevúra a holnapi napot, de Éva visszaírt neki, hogy csütörtöknél előbb nem megfelelő, az viszont a férfinak nem volt jó. Végül a péntekben állapodtak meg. Zsolt izgatottan várta a találkozó napját. Mindenképpen jó benyomást akart tenni Évara, ezért előző nap fodrászhoz is elment. A nap folyamán nem tudott figyelni a munkájára, ezért ebéd után elkéredzkedett munkájából. Otthon gondosan készült a randevúra, magában meg azt gondolta, hogy olyan vagyok, mint egy szerelmes kamasz. Fél órával a találkozó előtt indult el. Egy virágüzletben vásárolt egy szál vörös rózsát, mivel ez volt az ő azonosítója. Tudta, hogy Éva egy József Attila kötetet választott ismertetőnek.

* * *

Izgatottan lépett be a presszóba. Tekintetével felmérte a vendégeket. Egy szélső asztalnál vélte felfedezni Évát. Megindult feléje, és ahogy közeledett látta, hogy valóban jelzett verseskötet fekszik az asztalon. Ugyanakkor a félig háttal ülő nő is ismerősnek tűnt számára. Éva Zsolt felé fordult és a két ember megkövülten bámulta egymást. Az asztalnál ülő nő Zsolt volt felesége volt.

Budapest, 2015. október 22.