Valaki odakint kopogtat,

Valami fontos hírt hozhat,

De hát ez nem is kopogás,

Vad dörömbölés és ordítás.

Jól van, na! Mi ilyen sürgős?

Rám töri az ajtót az eszelős.

Szerencsére meghallottam,

Kimentem, ajtót nyitottam.

De, hiszen itt nincs is senki,

Merre kell az illetőt keresni?

Vajon akkor hol dörömböl?

És ugyan ki az, akivel pöröl?

Halkabbra veszem a zenét.

Halljam a kiabálás helyét.

A szomszédasszony ordít,

Már azt is értem, hogy mit.

„Tessék halkabban mulatni,

Ilyen zajban nem tudok aludni.”

Kiabál a szembe lévő erkélyről,

Fellármáz mindenkit a környékről.

Figyeljen rám drága nagysága!

Hirtelen így vágok a szavába.

Ha velem most nem kiabálna,

Biztosan szép lenne az álma.

Budapest, 2006. július 20.