Tavaszi szonett

Ma valahogy k�nnyebben kelt fel a Nap,

simogatva �breszti mez�t, s r�tet.

�rzem v�gre j� a v�rva-v�rt tavasz,

cir�gat a Nap sugara, nem �get.

B�r m�g cs�p�s a reggel, �s az este,

m�g r�m ad s�lat, sapk�t, kab�tot.

F�z�s �jszak�n meleget keresek,

�m d�lel�tt m�r kardig�nban j�rok.

Meg�radt foly� egy falut, k�rbez�rt,

s im�t rebegnek az ott lak� ajkak.

Mindenki seg�ts�gre, rem�nyre v�r.

Elvonult az �r, s kiz�ld�lnek lassan 

a f�k. N�zd csak itt az els� fecskep�r,

s meghozva v�gre a v�rva-v�rt tavaszt.

2015. �prilis,