Soha nem k�s�

„Hov� lettek a csal�di erekly�k”? P�ter napok �ta kereste gyerekkora eml�keinek erekly�it. Kereste, de nem tal�lta.

Lassan harminc �ve nem j�rt a sz�l�i h�zban. Fiatalon, szinte gyerekk�nt disszid�lt. P�r h�nappal nagykor�v� v�l�sa ut�n hagyta el az orsz�got �s az�ta nem j�rt idehaza. Az eltelt �vek alatt ritka lev�l �s telefonv�lt�ssal tartotta sz�leivel a kapcsolatot. Apja hal�la ut�n anyja h�vta haza, de � csak halogatta az utaz�st. Az ut�bbi id�ben h�g�val az interneten levelezett, �s b�r Anna t�bbsz�r �rta neki, hogy anyja nagyon beteg, m�gis v�ratlanul �rte a hal�lh�r.

– Gyere vacsor�zni! – P�ter �sszerezzent a hang hallat�n. Megfordult, a h�ga �llt az ajt�ban. A h�ga, akit alig ismeret, hiszen mikor elment mind�ssze tizenn�gy �ves volt. N�zte a n�t, aki k�pzelet�ben, mint kisl�ny �lt, �s aki az�ta csal�dany�v� �s felel�s beoszt�sban dolgoz� emberr� v�lt.

– Persze, persze, megyek – v�laszolt �s lassan kik�sz�l�dott a fotelb�l. – Anna! K�rlek, gyere egy picit �lj le �s v�laszolj nekem.

A n� bej�tt a szob�ba �s le�lt b�tyj�val szemben. A f�rfi a fotel el�tt �llt �s zavartan n�zte a h�g�t.

– Parancsolj! Itt vagyok – felelte a n� kifejez�stelen hangon.

– Mondd meg, de �szint�n! Fel tudta dolgozni anya �s apa, hogy �n elmentem?

– P�ter! Van neked gyereked?

– Hiszen tudod. Elv�ltam!. Egy fiam van, most lesz tizenh�t �ves.

– …�s milyen gyakran l�tod?

– �ltal�ban minden m�sodik h�tv�g�n.

– Azt mondd meg nekem dr�ga b�ty�m, mit tenn�l, ha nem l�thatn�d t�bb� az �letben. Ha ezt�n csak havonta k�ldene egy-egy levelet, hogy j�l van. Erre v�laszolj!

A f�rfi lehajtotta fej�t, de nem sz�lt. A k�nos csendet h�ga t�rte meg.

– Mi�rt nem j�tt�l haza? Mondd meg nekem mi�rt nem j�tt�l haza? Az, hogy a rendszerv�lt�s el�tt nem j�tt�l m�g meglehetett magyar�zni, de hogy azt k�vet�en sem, arra nincs ments�g.

– Nem tartozom magyar�zattal senkinek.

– Azt te csak hiszed. Anyu�knak m�r nem kell. T�lem megtagadhatod, de a saj�t lelkiismeretednek bizony v�laszolni kell.

A f�rfi ism�t lehajtotta a fej�t. Tudta, hogy h�g�nak igaza van. Hiszen k�sz�lt �, de valami mindig k�zbej�tt.

„Legal�bb magadhoz legy�l �szinte” – gondolta, de h�g�nak nem mondott semmit. Ugyan mit mondhatott volna?

– Mondd csak, a fiad besz�l magyarul?

– Sajnos nem. Csak p�r sz�t tud.

– Mes�lt�l neki a haz�dr�l? A nagysz�leir�l, arr�l, hogy �l itt k�t unokatestv�re. Besz�lt�l neki err�l?

– Am�g kisebb volt �s egy�tt �lt�nk n�ha igen. De nem igaz�n �rtette.

– Ez gyenge kifog�s kedves b�ty�m. De mint mondtam nem nekem tartozol elsz�mol�ssal. Az javaslom, menj�nk ink�bb vacsor�zni.

P�ter �lmatlanul forgol�dott az �gy�ban. Az esti besz�lget�sre gondolt, �s arra, hogy h�g�nak igaza van. Soha nem mondta ki, de ezeket a szemreh�ny�sokat a lelke m�ly�n � is megtette mag�nak. Felkelt �s cigarett�ra gy�jtott. Mindig b�szke volt, hogy volt b�tors�ga elhagyni a haz�j�t �s �j �letet kezdeni. R� kellett d�bbeni, hogy ebben semmi olyan nincs, amire b�szke lehet. Hiszen akik itthon maradtak azoknak nehezebb volt, �s l�m nem panaszkodnak. Azt hitte, hogy hazaj�n �s megtal�lja gyerekkori �let�nek erekly�it. Ehelyett a h�ga kij�zan�tja �s r�d�bbenti a val�s�gra. R�d�bbenti, hogy az eml�keket nem kell keresni, azok benne �lnek, �s azt tov�bb kell adni fi�nak. Elnyomta a cigarett�t �s nagyot s�hajtva fek�dt vissza az �gyba.

P�ter bel�pett a konyh�ba, ahol a h�ga �pp a reggelit k�sz�tette. A n� r�mosolygott.

– De kor�n felkelt�l.

– Igen, mert tudtam, hogy itt tal�llak, �s besz�lni akarok veled.

– Mir�l akarsz besz�lgetni?

– A tegnapi besz�lget�s�nket akarom folytatni.

– P�ter! Nincs azon mit folytatni. Ha meg�rteted j�, ha nem, akkor k�r volt minden egyes sz��rt.

– Meg�rtettelek dr�ga h�gom. Nagyon is meg�rtettelek, hiszen tudtam �n ezt, csak nem mertem magamnak sem bevallani.

–… �s mit akarsz tenni?

– A seg�ts�gedet k�rn�m. Elhozn�m a fiammat, hogy megismerje a gy�kereit. Tudom, az anyja nem ellenezn�.

– Mit v�rsz t�lem?

– Azt, hogy itt lakhasson n�latok a fiam, �s hogy min�l t�bbsz�r elj�hessen. Term�szetesen a k�lts�geket �llom.

– Mit jelent a min�l t�bbsz�r?

– Ha lehet minden �vben, �s ha lehet, akkor ak�r k�tszer is.

– Egy felt�tellel.

– Nocsak? – lep�d�tt meg P�ter. – Mi lenne az a felt�tel?

– Hogy te is vele j�ssz. Neked kell megmutatni ki is � val�j�ban, hogy azt�n tov�bbadhassa a saj�t gyerek�nek. Tudod P�ter az eml�kek nem a m�ltban vannak, azok itt vannak a jelenben �s a j�v�ben is. A r�lunk kialak�tott „szellemk�p�ket az ut�dok �rzik.”