A sz�l� �ze…

  2009.12.30. 14:13

 

 

 

Megcs�rrent a telefon. �va megv�rta, am�g a harmadik cs�rg�s is elhal, �s csak ut�na vette fel a kagyl�t.

 – Hall�! Tatai lak�s – sz�lt bele.

 – Szia �vike! J�nos b�ty�d vagyok.

 – Szia J�nos! De r�g hallottam a hangodat! Mi van veletek?

 – Megvagyunk, dolgozunk, szaladnak a napok. Hanem pont ez�rt h�vlak. Nem volna kedvetek j�v� h�t v�g�n lej�nni hozz�nk? Nem kertelek, sz�retel�shez kell a seg�ts�g.

- J�nosk�m, megbesz�lem G�borral, de azt hiszem nem lesz akad�lya. K�sz�l�nk m�r nagyon r�g�ta. Anya, apa j�l vannak...?

 – J�l, szerencs�re. Mindkett� eg�szs�ges, mint a makk.

 – Ezt j� hallani, f�leg az � korukban. Rendben akkor besz�lek G�borral, �s holnap visszah�vlak. Ne haragudj, leteszlek, mert a bej�rati cseng� is sz�l.

 – Szia. J�k legyetek, mindenkit �dv�zl�k. �gic�t �s a gyerekeket �s persze Anyust, Apust.

 – �n is G�bort, gyerekeket.

 

A g�pkocsi lelass�tott �s befordult a bek�t��tra. A kis faluba csak ez az egy �t vezetett, �gy, aki itt bekanyarodott az m�shova nem is mehettek csak ebbe a zs�kfaluba. A telep�l�s a dombra felk�szva h�z�dott v�gig, ez�rt szinte minden h�zb�l lehetett l�tni, ha valaki k�zeledett.

J�nos a verand�n �llt �s szem�vel a kertkapuig k�s�rte a k�zeled� g�pkocsit. Sz�lesre t�rta a kaput �s mutatta, hogy az �rkez�k befordulva az udvarra, hova �lljanak.

 – �r�l�k, hogy ilyen hamar ide�rtetek! K�s�bbre v�rtunk – k�sz�nt�tte nagy �lel�sekkel a kocsib�l kik�sz�l�d� h�g�t �s annak csal�dj�t.

 – J�nos! De �r�l�k, el sem hiszed.

 – Ker�ljetek beljebb – invit�lta a h�zba f�rfi a vend�geket. A k�t csal�d - mint r�gen, most is a konyh�ban telepedett le. Hosszas mes�l�sbe kezdtek, kivel mi van, hogy vannak a r�g nem l�tott rokonok, ismer�s�k. Ek�zben be�ll�tottak a k�t testv�r sz�lei. �vi k�nnyes szemmel borult apus �s anyus nyak�ba. K�s� estig folyt a disputa, J�nos el�bb a tavalyi borb�l, k�s�bb a saj�t k�sz�t�s� m�zesp�link�val k�n�lta a vend�geit. Vacsor�ra friss falusi keny�rrel, szalonn�val �s kolb�sszal k�n�lta �ket.

 – Saj�t f�st�l�s – dicsekedett J�nos, majd �ldom�sra emelte pohar�t, �gy k�rdezte:

 – Veletek mi van? Mindenkir�l mes�lsz, csak �ppen magatokr�l nem mondasz semmit.

 – Nincs vel�nk semmi k�l�n�s – v�laszolt vill�mgyorsan �va. Ink�bb azt mutasd meg b�tyus, hol fogunk aludni?

 

 – �breszt�! M�r mindenki talpon van – harsogta J�nos. �va �lmosan hunyorgott.

 – Mennyi az id�?

 – Ne az id�t k�rdezd, gyertek reggelizni.

�v��k hamar �sszeszedt�k magukat, �s mint r�gen a konyh�ban �ltek, �s j��z�en falatoztak. Az asztal roskadozott a finom falatokt�l. Resztelt m�j, k�r�z�tt, padlizs�n kr�m, sonka, kolb�sz, paprika, paradicsom, hagyma, �s a tegnapi j��z� keny�r, amely most is olyan friss volt, mint el�z� nap.

 – De finom itt minden – szaladt ki B�lint, �va kisebbik fi�nak a sz�j�n akaratlanul.

 – Egy�l kis�reg, de ti is �m, mert d�lig nem lesz m�d csipegetni.

Reggeli ut�n felkerekedett a k�t csal�d. Mindenki fogja a v�dr�t, k�s�t vagy metsz�oll�j�t is ir�ny a hegyoldal. �vi�k is be�lltak egy sorba �s szorgalmasan, b�r gyakorlatlanul kezdt�k szedni a sz�l�f�rt�ket. J�nos, �s G�bor puttonyozott. J�nos minden fordul�n�l egy kis anekdot�t adott el�. A gyerekeket azzal ijesztgette, hogy j�nnek a darazsak, vagy ha �gyetlenek lesznek, lemetszik az ujjhegy�ket. Szerencs�re a k�t gyerek nem tett k�rt mag�ban, azonban a darazsak val�ban megjelentek. A hegyoldal azonban ett�l f�ggetlen�l is olyan, mint egy megbolydult m�hkas.

Ahol megtelt a v�d�r egyb�l kiab�lt�k: – Puttonyooooooos!

Persze mindenki megk�stolt egy-k�t f�rt sz�l�t. �vi �s a gyerekek kez�n csurgott v�gig az �des l�. Amikor meg r�sz�radt, ragadt a kez�k.

 – H�k�s! A j�v� �vi boromat eszed meg – ugratta J�nos a h�g�t. �vi nevetve v�laszolt valamit, de egy hangos kolompol�s elnyomta a hangj�t.

Megj�tt a falub�l az ut�v�d az eb�ddel, ami jelen esetben egy traktor, amely egy guly�s�gy�t h�zott maga ut�n. A kiad�s leves mell�, bukta vagy pog�csa duk�lt. Eb�d ut�n m�g egy kis pihen�s, besz�lget�s, a falubeliek egym�st ugratt�k, de kijutott bel�le �v��knak is.

 – Azt�n dr�ga nagys�g�nak, hogy �zlik a vid�ki munka? – k�rdezte egy helyb�li f�rfi, de hangj�b�l ki�rz�dik, hogy semmi b�nt� sz�nd�k nincs benne.

 – P�ter, ne nagys�g�zz engem. Ismerj�k egym�st gyerekkorunk �ta. Vagy m�r elfelejtetted, hogy a templom m�g�tt cs�kol�ztunk?

Erre azt�n kit�rt a nevet�s, ment a tr�f�lkoz� adok-kapok. A disput�nak M�ria asszony, J�nos feles�ge vetett v�get:

 – Emberek, ir�ny a munka, vagy �jszaka is szedni akarj�tok? Akinek nem ragadt �ssze a k�t keze az nem hagyhatja abba a munk�t-

�gy azt�n felkerekedtek a falub�liek, �s persze �v��k is, aki b�r f�radt de �lvezte a j� leveg�t, a vid�m embereket, a sz�l� �z�t. A k�t gyerek�r�l is elmondhat�, akik persze n�ha a sorok k�z�tt kerget�ztek a t�bbi falub�li fi�val �s le�nnyal.

Sz�rk�lni kezdett, mire v�geztek. �va alig �rezte a kezeit �s a l�bait, G�bor a sajg� v�llait d�rzs�lgette. Lassan bandukoltak hazafel�, b�r J�nos n�gatta �ket, hiszen m�g van tenni val�. Vacsora ut�n a gyerekeket lefektett�k, a feln�ttek pedig mentek a pr�sh�zba, a f�rfiak neki�lltak pr�selni a sz�l�t, a n�k a k�dakat most�k ki. Egyszer csak J�nos �s a P�ter h�tulr�l elkapta �v�t, ler�ngatt�k a cip�j�t, �s egy sz�l�vel teli k�dba nagy lend�lettel beledobt�k.

 – Hugi! Gyer�nk taposni a sz�l�t. Le kell dolgozni, amit eg�sz nap felfalt�l.

 – Na hiszen, azt a p�r szemet sajn�lod  – v�laszol nevetve �va �s neki�llt szorgalmasan taposni a sz�l�t. Mindene ragadt �s csurom sz�l�l�, volt mikor kim�szott a sz�l�s k�db�l.

 – Nem tudtam, hogy m�g �gy is pr�selik a sz�l�t. Ilyet eddig csak k�pen l�ttam.

 – Hugi! Nem vetted �szre, hogy csak te vagy a k�dban. Ez amolyan beavat�s volt – v�laszolt J�nos, de ekkor m�r mindenki nevet.

J�csk�n benne voltak az �jszak�ban, mire �va �s G�bor �gyba ker�lt. Mindketten hulla f�radtak voltak, k�t sz�t v�ltottak, �s m�r aludtak is.

 

Az �les kukor�kol�s lassan jutott el a tudat�ig. �va kinyitotta a szem�t, hogy megn�zze az �r�t.

 – Atya vil�g. Valaki l�je le azt a kakast.

 – Mennyi az id� – mordul fel mellette G�bor.

 – M�g nincs �t �ra.

Az �lom azonban m�r elsz�llt, �gy h�t �va kik�sz�l�dott az �gyb�l. Megmosakodott, fel�lt�z�tt, �s mag�ban elhat�rozta, meglepi b�tyj�t �s csin�l reggelit. El�tte azonban k�r�l akart n�zni az udvaron, egy kis friss leveg�t sz�vni. Ahogy kil�p az ajt�n, meglepetten l�tja, hogy a h�ts� kert fel�l J�nos j�n, mellette M�ria a feles�ge.

 – H�t ti?

 – Mi? Hogy �rted?

 – Csod�lkoztam, hogy m�r fent vagytok.

 – Az lenne a meglep�, ha m�g �gyban lenn�k. �n a diszn�kat etettem, Marika meg a baromfit. Tudod, itt nem �gy van, mint v�roson. Itt, ha dolog van, akkor csin�lni kell. Ha meg nincs teend�, akkor keres�nk.

�va sz� n�lk�l sarkon fordult �s bement, reggelit elk�sz�teni. A reggeli cs�ndben fesz�lt hangulatban telt el. Amikor mindenki befejezte az ev�st �vi, leszedte az asztalt �s neki�llt elmosogatni. J�nos t�bl�bolt egy darabig, majd �vi el� �llt.

 – Hugi! Nem akartalak megb�ntani, nagyon szeretlek t�ged is meg a csal�dodat is G�bort tisztelem �s feln�zek r�. Ismersz, ami a sz�vemen az a sz�mon. De �n akkor is azt mondom, m�r meg ne s�rt�dj, csak k�nnyebben �ltek ti ott a v�rosban. Sz�p lak�sotok van, j� munk�tok, h�t csak ne irigyelj minket, minden�rt kem�nyen megdolgozunk.

�va a b�tyja szem�be n�zett majd a sz�kre roskadt, az asztalra borult �s hangos zokog�sban t�rt ki.

J�nos esetlen�l �llt h�ga mellett, v�g�l csak kib�kte:

 – Na hugi, mi a baj?

 – Hogy mi a baj? – h�pp�g�tt a n�. Csak az baj, hogy egy�ltal�n nem �l�nk sz�pen ott a nagyv�rosban! Nekem egy �ve nincs munk�m, G�bornak n�gy h�napja mondtak fel, �s azt a csodasz�p lak�st k�t h�t m�lva el�rverezik. Nem lesz hova menn�nk. Ennyit a mi csodasz�p �let�nkr�l. Egyik napr�l a m�sikra �l�nk, fill�res gondjaink vannak! Ahhoz, hogy lej�jj�nk k�lcs�n kellett k�rni benzinre, �s fogalmam sincs, mib�l adjuk vissza. Ez a baj! �rted b�ty�? Meg az, hogy az a mocskos bank kitesz minket az utc�ra, mert h�rom h�nappal el vagyunk maradva! Mert els� a profit, �s az emberek nagy �vben le vannak szarva. Csak ennyi a baj! Olyanok ezek a bankok, mint a parazit�k. A v�r�nket sz�vj�k az utols� fill�r�nkb�l is kiforgatnak, �s, �s... – �v�b�l csak d�lt a panasz v�g�l azonban �jra fuldokolva zokogni kezdett.

A kis konyh�ra zavarodott csend borult, csak �va fojtott s�r�sa zsongott a leveg�ben. J�nos kr�kogva sz�lalt meg.

 – Hmm... Ne haragudj hugi, ezt nem tudtam.

�va �sszeszedte mag�t, megt�r�lte a szem�t, fel�llt �s a b�tyja szem�be n�zett.

 – Tudod b�ty�, az ember ilyennel nem nagyon dicsekszik. Pedig nincs ezen mit sz�gyellni, ha csak azt nem, hogy becs�letesek vagyunk, �s nem lopunk, hazudunk. �s �n �szint�n mondom neked, olyan csod�latos �rz�s volt tegnap k�ztetek dolgozni, �rezni, hogy sz�ks�g van a munk�mra.

J�nos megvakarta a fej�t.

 – Most legsz�vesebben felpofozn�lak. Mi�rt nem sz�ltatok!? Mi a f�szkes fen��rt nem sz�lt�l!? Hiszen van itt a faluban annyi �res h�z, mert az ilyen bolond n�pek, mint ti is felk�lt�znek. Ide figyelj h�gi, mondok �n neked valamit. Na persze v�gig kell ezt alaposan gondolni, de gyertek haza. Nem ti vagytok az els�k, akit a, – hogy is mondtad? Parazita bankok f�ld�nfut�v� tettek. Milyen tal�l� – nevetett J�nos.

 – Gyertek haza.

 – �s mit fogunk csin�lni? Mib�l �ln�nk meg?

 – F�ldet m�velsz! Hiszen a v�redben van. L�ttam, ahogy tegnap dolgozt�l. Nem olyan r�gen a papa mondta, hogy az �r�ks�g�nket odaadn�k, m�rmint a f�ldet, amit majd �r�k�l hagynak r�nk, mert �k m�r nem tudj�k m�velni. Lenne itt annyi munk�tok, csak gy�zz�tek. Na persze gazdagok nem lesztek soha. Tudod, aki a f�ldet m�veli az nem lesz gazdag soha.

 – Dehogynem... Tudod b�ty�, a sz�l� �ze tegnap, azt nem tudom elmondani, milyen gazdagg� tett!