Próbálok naponta megújulni,
s mint Phönix a tűzből kilépek.
De hiába minden, nem értenek,
s én nem akarok megváltozni.

Az üres érzés mely bennem ébred,
s a kimondatlan szavak súlya,
ott lebeg felettem, reám zuhan.
Rémálomból ébredve csak nézek.

Vagy talán rosszul teszem dolgomat?
S az, mit adni akarok, nem kell?
Szorongó érzéseim kitörnek,
elszállnak mint ősszel a madarak.

S miért nem értik, mit mondok?
Kérdem, mitől rosszabb amit teszek?
Mondjátok hát meg, miben tévedek?           
S ha kell, fejemre hamut szórok.

Budapest, 2008. február 28.