Langyos májusi reggelen,

Békésen sétáltam az erdőben.

S mily csodában volt részem,

A természet énekelt énnékem.

Ballagok a hűs lombok alatt,

S hallgatom az erdei hangokat.

A természet komponálta éneket,

Mely megnyugtatja lelkemet.

A fák lágyan susogó vokálját,

Pataknak csilingelő csobogását.

Hallom a suhanó vadak neszét,

Párját hívó madárkák énekét.

Minden állatnak van hangszere,

Természet által elrendelt éneke.

S mind tudja mi lészen a dolga,

Hamisan nem zenél egy se, soha.

Ha szükséged van cseppnyi nyugalomra,

Nem csalatkozol az erdő énekében soha.

Lehunyod a szemed, s hallgasd e csodát,

Nyugtalan, zaklatott lelkednek orvosát.