M�kusker�k

P�ter kinyitotta a szem�t �s csak lassan tudatosult benne, hogy k�rh�zban van. Ahogy kitisztult a tudata, azon t�rte a fej�t, hogy ker�lt ide.

„T�n el�t�tt valami? De hiszen semmim nem f�j. �s k�l�nben is arra eml�kszem, hogy az irod�ban, a beosztottjaimmal t�rgyaltam.”

A fej�hez kapott �s fel akart �lni, de nem siker�lt. Sz�ve t�j�k�n er�s szor�t�st �rzett. Egy n�v�r sietett oda �s er�sen r�parancsolt.

– Uram! Nem kelhet fel!

– Nekem fontos t�rgyal�som van a miniszt�riumban – felelte a f�rfi, �s megijedt milyen er�tlen a hangja.

– Att�l tartok az elk�vetkez� hetekben err�l le kell mondania. �n tegnap sz�vinfarktust kapott.

P�ter dermedten hallgatta a n�v�rt. T�ny, hogy mostan�ban egy kiss� t�lhajszolta mag�t. A feles�ge mondta is, hogy vegyen vissza a temp�b�l. Na de most mikor v�gre beindult az �zlet, nem engedheti meg mag�nak, hogy az a rengeteg munka k�rba vesszen. Ezt a neje is meg�rtette. K�l�nben is, ha ma nem megy a miniszt�riumba, lehet mindennek v�ge. Ezt egyszer�en nem teheti meg, hiszen minden ezen �ll vagy bukik. Majd ut�na pihen, de most egyszer�en nem lehet. Majd elmegy a feles�g�vel valahova. Tal�n a Baham�kra, ott most j� meleg van.

Hirtelen a tudat�ig hatolt, amit a n�v�r mondott. „Tegnap sz�vinfarktust kapott.” Hiszen akkor nem ment el a miniszt�riumba a t�rgyal�sra? Amikor a miniszter v�gre hajland� fogadni. Amikor minden s�nre ker�lhetne akkor � nem ment el? Er�tlen�l hunyta be a szem�t �s �lomba zuhant.

* * *

Az �breszt��ra s�pol�sa �lesen has�tott bele a reggeli csendbe. Lenyomta az �r�t, hunyorogva megn�zte az id�t.

– Mennyi az id�? – k�rdezte a feles�ge.

– Negyed �t m�lt – v�laszolt P�ter �s ny�gve felt�p�szkodott.

– Fen�nek kelsz el ilyen kor�n? �jf�l elm�lt mikor lefek�dt�l.

P�ter nem v�laszolt. Kiment a f�rd�szob�ba �s beledobta az �tizzadt pizsam�t a szennyesbe. Megborotv�lkozott �s lezuhanyozott, majd h�zik�nt�s�be b�jt �s a dolgoz�szob�ba ment. L�zasan vetette mag�t a munk�ba. Ellen�rizte a tegnapi sz�m�t�sait, persze egy rak�s hib�t tal�lt benn�k. „Nem csoda” – gondolta. – „F�radt �s kimer�lt voltam.” Feles�ge j�tt be.

– Gyere reggelizni!

– Most nincs id�m, dr�g�m. Hozz egy k�v�t!

Kis id� m�lva ny�lt az ajt� �s a n� egy t�lc�n k�v�t hozott �s szendvicseket. Letette az asztal sark�ra.

– Jaj! Ne tedd ide �desem! L�tod, hogy �tban van!

– P�ter! Te reggel �ta elsz�vt�l t�z sz�lat?

– Nem tudom! Ne ideges�ts, k�rlek!

– P�ter! Neked kellene elvinni a gyerekeket az iskol�ba!

– Mi van? Te mi�rt nem tudod?

– Tegnap mondtam, hogy bed�gl�tt a kocsim. K�rtelek, hogy vidd el ma szervizbe, de gondolom be sem jelentetted.

– Eltal�ltad! Akkor vidd el �ket taxival. Kib�rjuk! Nem? – azzal a v�laszt meg sem v�rva rohant �lt�zni. Kapkodva vette fel a ruh�it, k�zben a t�lc�r�l bekapott egy f�l szendvicset, amit a feles�ge vitt ut�na, hogy egyen m�r valamit. �hgyomorral nem mehet el. A gyerekeknek is mindig ezt mondj�k. Cs�kot nyomott a feles�ge sz�j�ra.

– Este k�s�n j�v�k. Nem tudom mikor. Majd valamit kital�lok, addig j�rj taxival.

Beviharzott az irod�ba �s m�r h�vta is a titk�rn�j�t. K�zben a szemk�zti t�k�rben megl�tta mag�t. „Atya�risten, hogy n�zek ki?” – gondolta. „A zak� f�lre gombolva a nyakkend� cs�l�. R�ad�sul ez a tompa nyom�s a mellkasomban. M�r tegnap is �reztem.”

– Zsuzsika! K�rem, h�vja fel az aut�szerel�t �s kapcsolja be.

– Igen f�n�k! A Balogh �r telefon�lt, hogy k�zbej�tt valami nem tud idej�nni, egyenesen a megbesz�l�sre fog menni.

– A Baloghnak sz�t rug�m a h�ts�j�t. Nem az�rt fizetem, hogy sz�rakozzon velem. K�ldtem egy e-mailt. K�rem, nyomtassa ki.

– F�n�k! Nincs internet!

– Mi az, hogy nincs internet? A rendszergazda d�sznek van?

– M�g nem j�tt be – felelte ijedten a titk�rn�.

– A rohadt �letbe! – �v�lt�tte P�ter. – Mi ez a c�g? Szanat�rium? V�rjon!

Idegesen keresg�lt a t�sk�j�ba, majd csapkodni kezdett.

– A kurva �letbe! A pen-drive otthon maradt, azon van az anyag. Tess�k itt a mobil-net csatlakoz�ja. Menjen fel azzal az Internetre, de nekem t�z perc m�lva itt legyen, mert rep�l az eg�sz bag�zs.

Idegesen d�lt h�tra fotelben. A mellkas�ban �jra �rezte tompa nyom�st.

A kocsi a pirosn�l vesztegelt. P�ter agya l�zasan j�rt. Kalkul�lt, sz�molt. Idegesen �sszer�ndult mikor megcs�rrent a mobilja.

– Bocs f�n�k, hogy reggel nem tudtam bemenni. M�r �ton vagyok, ott leszek mindj�rt.

– Besz�lt�l a mad�rk�nkkal?

– Igen. Minden rendben. Ha el�rj�k a megfelel� �rat valamelyik�k mosolyogni fog.

– Mennyi�rt?

– K�t Milla!

– Mennyiiiiii? H�ly�nek n�znek engem?

– Sajn�lom f�n�k. Mondtam, hogy ez pof�tlanul sok, de azt mondta ennyi. Nagy a kock�zat.

P�ter, k�t beosztottj�val j� egy �r�ja t�rgyalt a beruh�z�val. Minden pontot alaposan �tbesz�lt�k m�g egyszer, hiszen egy t�bbhetes munka �llom�s�n�l tartottak. M�r csak a v�llal�si �r volt h�tra. A t�rgyal�s vezet�je sz�netet javasolt. P�ter munkat�rsaival m�g egyszer v�gig gondolta az �rat, �s strat�gi�jukat. Mikor le�ltek �jra �rezte mellkas�ban az er�s pr�sel� nyom�st.

– Nos, uraim?

– Balogh Tam�s k�z�lte az els� �rat, majd gondolkoz�si id�t k�rt �s lejjebb vitte az �rat.

P�ter n�zte a n�gy szemben �l� f�rfit �s gondolataiba mer�lt.

„Na, mosolyogjon m�r valaki. A rohadt �letbe! K�t milli�t perk�lok �s azt sem tudom kinek.”

– Negyvenh�tmilli� – hallotta valahonnan messzir�l Balogh hangj�t.

A k�z�pen �l� t�rgyal�st vezet� f�rfi arc�n halv�ny mosoly suhant �t. Balogh f�n�k�re n�zett majd k�z�lte ez a v�gs� �ruk.

„�, hogy rohadj meg te korrupt szem�tl�da. H�t a te mosolyod�rt perk�lok k�t Mill�t? Ennyi p�nz�rt Budapest �sszes kurv�ja r�m villantan� a sz�ps�ges fogsor�t.”

– Teh�t a v�gs� v�llal�si �ruk negyvenh�tmilli� – k�z�lte a f�rfi, sz�les mosollyal az arc�n. – ez ker�l a jegyz�k�nyvbe.

P�ter mint az �z�tt vad fel-al� j�rt az irod�ban. K�t beosztottja ijedten figyelte f�n�k�t.

– Arr�l volt sz�, nem megy�nk �tven al�.

– Igen! Azt mondtad, hogy ha padl�t �rt�nk �tveszed, de nem sz�lt�l – v�laszolt csendesen Balogh Tam�s.

– Hogy a b�natos francba fogjuk ezt megcsin�lni negyvenh�t milli�b�l. Mit negyvenh�tb�l? Negyven�t! Kett� a mosolyg�s� – ny�gte P�ter mik�zben kigombolta a zak�j�t le�lt, �s mellkas�t kezdte d�rzs�lni. A k�t m�sik f�rfi k�rd�en n�zett r�.

– Nincs semmi baj! M�l� rosszull�t. Menjetek dolgozni, holnap megbesz�lj�k – azzal jelezte, hogy befejezte a megbesz�l�st. A k�t f�rfi kiment, kisv�rtatva a titk�rn� dugta be a fej�t.

– F�n�k nem eb�del?

– Van is arra id�m! Hozna egy k�v�t?

– Mindj�rt hozom, de jobb lenne, ha enne valamit f�n�k. Itt az anyag, amir�l Miniszter �rral fog t�rgyalni. Igyekeznie kell, hiszen alig negyven perce van. Az �t is legal�bb negyed �ra. A fontos r�szeket kiemeltem sorkiemel�vel.  �s f�n�k, b�r semmi k�z�m hozz�, de ami�ta itt van elsz�vott egy doboz cigit.

– Na most azt�n el�g! Rosszabb, mint a feles�gem. Hozza a k�v�t!

�gy �rezte mintha a mellkas�t egy pr�sbe tett�k volna, �s lassan m�dszeresen nyomn�k �ssze. „Negyvenh�tmilli�b�l ezt a munk�t nem lehet megcsin�lni.” – gondolta. „F�leg nem negyven�tb�l. Ha csak nem �n is szem�t vagyok, �s nem fizetek egyik-m�sik besz�ll�t�nak. Igen! M�rt lenne lelkiismeret furdal�som? Ezt csin�lja mindenki ebben az orsz�gban.”

Idegesen k�zbe vette az anyagot, amir�l d�lut�n a Miniszterrel kell t�rgyalnia. „Ez most fontosabb, hiszen ha bej�n, akkor �vekre el�re biztos�tva van a c�g munk�ja. A m�sikat majd holnap megt�rgyalja a Balogh Tomival.”

– Tess�k f�n�k a k�v�ja! – a titk�rn� ijedt�ben felsikoltott. Majd az ajt�hoz szaladt �s kiab�lni kezdett:

– Valaki gyorsan seg�tsen! A f�n�k el�jult!

* * *

P�ter behunyta a szem�t �s a f�orvos szavait �zlelgette. Azt, hogy egy nem az els� infarktusa volt. Egyet kihordott l�bon �s az most vissza�t. Mag�ban sejtette mikor volt az els�. Eml�kszik mennyire rosszul volt, akkor is az a szor�t� �rz�st �rezte �s a stresszt. Akkor serkent�ket szedett, �s ha nehezen is, de elm�lt. Nem is t�r�d�tt vele. Most azonban a szervezete beny�jtotta a sz�ml�t. A f�orvos nem k�nt�rfalazott, m�g egy infarktust nem �lne t�l. Nyugodt �letre �s k�rnyezetv�ltoz�sra van sz�ks�ge. Ez az egyetlen orvoss�g. Ki kell sz�llni a m�kusker�kb�l, mert k�l�nben elsz�d�l.

* * *

P�ter fogta a frissen fejt tejjel teli v�dr�t �s kis�t�lt az ist�ll�b�l. Nagyot szippantott a friss tavaszi leveg�b�l �s hagyta, hogy a m�rciusi nap l�gyan v�gig cir�gassa arc�t. N�zte a nagy t�lgyf�t, a kert sark�ban szuny�k�l� farkaskuty�t, a vetem�nyes kertet, a baromfiudvart.

„Milyen megnyugtat�, milyen idilli itt minden.”

Pont �t �ve �ltek a tany�n. Az infarktus ut�n, mikor fel�p�lt, elmondta terv�t feles�g�nek. Az asszony el�sz�r vonakodott, a gyerekek egyenesen ellene voltak. Hi�ba mondta, hogy a v�ros mind�ssze negyven kilom�ter. Hogy kocsival f�l �ra sincs… Morogtak, f�leg mikor megl�tt�k a romos tany�t. Na meg mikor k�z�lte, hogy nincs iparos, nincs senki. Mindent nekik kell rendbe hozni.

A c�g huszon�t sz�zal�k�t Balogh Tam�sra �ratta, �s teljhatalm� megb�z�st adott neki. Havonta egyszer felaut�zott �s megbesz�lt mindent Tam�ssal. Nem �rdekelte, hogy �v v�g�n mennyi nyeres�get zsebelhet be, m�gis minden �vben egyre nagyobb �sszeg jelent meg a banksz�ml�j�n.

A feles�ge jelent meg a h�z ajtaj�ban, arc�ra k�ts�gbees�s �lt ki. Kez�ben a telefonnal P�terhez sietett �s riadtan ny�jtotta f�rj�nek a k�sz�l�ket.

– Hall�?

– Hall�? P�ter? Baloghn�, Kl�ri vagyok – hallotta az asszony s�r�sbafullad� hangj�t.

– Mi a baj Kl�rika?

– Tam�s tegnap infarktust kapott!

– J�s�gos �g! Azonnal kocsiba �l�k �s megyek.

Mag�ra kapkodta a ruh�j�t, �s b�rmennyire is sietett, indul�s el�tt le�lt �s megette a reggelij�t. Elb�cs�zott a feles�g�t�l �s m�r robogott is ki a takaros kis tanya kapuj�n. A v�gighajtott a f�ld�ton. A keresztez�d�shez �rve lelass�tott, mert J�nos b�csi integettet, aki a szomsz�d tany�n lakott.

– Hova-hova P�terk�m?

– Megyek a v�rosba. Az �zlett�rsam infarktust kapott.

– Ajjaj! Akkor nem is tartom fel. Siessen csak!

P�ter g�zt adott, majd hirtelen lef�kezett, visszatolatott, �s kihajolva az �reg ut�n kiab�lt.

– J�nos b�csi! Nemr�g eml�tette, hogy van egy �res tanya elad�. Megvan m�g?

– Meg h�t P�terk�m. Nem kapkodnak ut�na.

– Nagyszer�! M�rmint, hogy megvan m�g. Azt hiszem, hamarosan lesz r� egy vev�!

Budapest, 2012. febru�r 12.