Értékeink!

Születésünk óta cipeljünk őket,

S eltékozolva szórjuk szét e kincseket.

Szívünk, lelkünk féltett értékeit,

Elménk évek csiszolta gondolatait.

Ó ha tudnánk ki érdemes e kincsekre?

Ha látnánk mi az, mit utóbb megbánunk.

Múló napok vakvágányán toporgunk.

Kisiklott életünk eltékozolt szerelmeit,

Meggyötört lelkünkben cipeljük.

Értékeink!

Mitől szebbé, varázsoljuk a napjainkat,

Megosztjuk lelkünk szép titkait.

S e titkok mily fontossá válhatnak valakinek.

De csak az érti e titkos rezdüléseket,

Kit számunkra rendelt a sors,

S tudjuk, hogy néki mi vagyunk rendelve.

Kettőnk értékeit egy harmadik

Egy kisember kapja majd örökül.

S mi kapjuk feladatul, hogy e kisember

Megtanulja használni kincseit.

Értékeink!

Külső szépség, mi oly mulandó,

Ma csillogása holnapra elmúlik.

Éveket arcunkon számláló barázdák,

S a holnap szépsége holnaputánra,

Elvész, hiába keressük riadtan majd.

Erősek vagyunk és ellenállunk,

De lassan gyengülve erőnket elveszítjük.

S jön ki erősebb szebb nálunk, helyünkre áll.

Küzdünk ellene, de elsöpör útjából.

Nem tudja még, az ő ideje is véges.

Értékeink!

Vigyázzunk rá, óvjuk, féltsük, hiszen miénk.

Éreznünk kell mikor, s kivel osztozzunk.

Ki érdemes arra, hogy megkapja értékeinket.

Meg kell tanulni, használni e kincseket.

S meg kell tanulni azt is, hogy mikor kell

Megtartani magunk, s mikor megosztani,

A kiválasztottal, kit a sors számunkra rendelt.

Eltékozolt lehetőségek vissza nem térő

Alkalmak ezreit siratni nem szabad.

Bátran vállaljuk értékeinket és önmagunkat.