|
A hiányzó lépés
2010.07.18. 19:59
A hiányzó lépés
A nő magányosan ült a szobában. Hallgatta a falióra monoton ketyegését és belül valami végtelen fájdalom mardosta a lelkét. Úgy érezte, hogy az egész világ ellene fordult. Meg volt győződve igazáról és arról, hogy akit szeretett az becsapta. Régóta ezzel a gondolattal élt, de a mai nap után tudta, hogy ez nem képzelgés… Meg volt győződve, hogy igaza van. Meg volt győződve, hogy a férfi évek óta becsapja.
* * *
A férfi tehetetlenül rótta az utcákat. Az eső nem kímélte, de most a testi fájdalom eltompult a lelki fájdalom mellett. Küzdött, próbált megfelelni, de mindig kudarcot vallott. Maga sem tudta megmondani miért, de képtelen volt olyat tenni, amibe nem talált volna a nő hibát. A nő, akit annyira szeretett, akiért tűzbe ment volna nem volt könyörületes hozzá. A jó az természetes és elvárt velejáró volt tetteinek, de a hiba, a legkisebb hiba az megbocsáthatatlan bűn volt. Nem tudta miért. Nem tudta és most már valószínűleg soha nem is fogja tudni.
* * *
A nő nézte a falon a képet és könnye kibuggyant. A képen a férfi mosolygott. Az a férfi, akit egyszerre imádott és gyűlölt. A férfi, akitől oly sokat kapott, és aki miatt olyan sokat szenvedett. Dühödten felkapta a hamutartót és a falon lévő képhez vágta. Az üvegszilánkok, hangos csörömpöléssel hullottak a földre. Megdermedt!
– Mit tettem? – Kérdezte magától és a képhez szaladt. Lekapta a falról és sírva próbálta kiszabadítani a maradék szilánkok közül.
* * *
A férfi az esőtől tocsogó padon ült, de nem érdekelte. Nézte az ólmos szürke felhőket melyek szinte beleolvadtak a sötétedő égboltba.
Miért gondolja, hogy az én lelkem is ilyen ólomszürke? Miért gondolja, hogy gonosz vagyok, amikor ismer és tudja, hogy ez nem igaz.
Megcsörrent a mobilja, amire összerezzent. Előkotorta, de nem a nő hívta. A tudat, hogy nem a szeretett nő hívja olyan dühöt váltott ki belőle, hogy földhöz vágta a készüléket.
* * *
A nő az ágyon feküdt és újra csak a falióra ketyegését hallgatta. Gondolatai kavarogtak és a lecsukódó pillái lassan egy másik dimenzióba vitték.
Nyílt az ajtó és a férfi lépett be. Egy óriási csokor virággal, egy tábla csokival. Hozzá lépett és csókot lehelt a szájára. Majd egy szál vörös virágot tűzött a nő hajába.
Megkondult a falióra és a nő felriadt. Kábán nézte az órát. A törött képet, csalódott volt az álom miatt. Azaz amiatt, hogy csak álom volt és nem valóság. Hirtelen a hajához kapott és egy szál vörös virágot húzott ki belőle.
* * *
A férfi arra riadt fel, hogy nagyon fázik. Magában próbálta memorizálni az előbbi álmát. A nő kérően hívta, ő pedig mint egy őrült rohant a nőhöz. Virággal, csokival lépett a szobába és lágyan megcsókolta a nőt. Majd hirtelen ötlettel egy szál vörös virágot tűzött a hajába. Mondani akart valamit, de ekkor felriadt.
Szomorúan állt fel a padról és dideregve megindult hazafelé. Eközben magában azt gondolta:
Csak egyféle igazság létezik. Van aki így látja, és van aki másképpen, de ez akkor is csak egyféle igazság. Még akkor is, ha soha senki nem tudja meg az igazat. Nem követtem el semmit, amivel vádolt. Ha csak azt nem, hogy szerettem.
* * *
A nő felkapcsolta a villanyt és keserűen motyogta:
– Ha semmit nem követtél el, akkor miért hagytál itt. Jó tudom kíméletlen voltam, de hiszen ismersz, nem gondolom én azt komolyan. Felhívom, gondolta és már tárcsázta is a férfi számát. A telefon kicsengett. Majd a géphang kegyetlen hidegséggel közölte az előfizető pillanatnyilag nem kapcsolható.
– Kikapcsolta! – sziszegte a nő. – Kikapcsolta, hogy ne tudjam elérni – azzal mérgesen a földhöz vágta a készüléket.
Budapest, 2010. június 21.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
