Elvesztett ajándék

  2009.01.03. 12:27

 

 

 

 

Anya idegesen kisurrant a kamrából, nehogy a három gyerek meglássa. Akkor jönnének a kérdések, és mit mondana? Az igazat biztos nem tudná, és ez még idegesebbé tenné. Szenteste koradélután lévén, ahogy ilyenkor lenni szokott mind a három gyerek nagyon izgatott volt már. A legnagyobb Levente, már sejti, hogy az ajándékot nem a Jézuska hozza, na persze ő már nagyfiú, februárban lesz nyolc éves. A középső cserfes Anna és a legkisebb a három éves Bálint viszont meg van győződve arról, hogy a karácsonyi ajándékot Jézuska hozza. Ilyenkor a nagyi vagy a nagypapa elviszi a három gyereket, náluk ebédelnek, hogy anya és apa fel tudja díszíteni a fát, be tudja csomagolni az ajándékokat. Aztán a nagyszülőkkel megjönnek a gyerekek, mindenki tele várakozással. Mostanra minden a helyén van. A karácsonyfa feldíszítve, alatta az ajándékot szépen becsomagolva, kész az ünnepi vacsora, megterítve az asztal. Azaz majdnem minden van csak rendben, mert Bálint ajándéka nincs meg. Anya és apa felforgatta a kamrát, hiszen oda rejtették el az ajándékokat, amikor megvették és hazahozták. A legfelső polcon volt minden. A nagyszülők ajándéka is, sőt apa anya is oda tette az egymásnak szánt meglepetést. Így volt ez már évek óta és soha nem volt semmi baj. Most azonban alig fél órával a gyertyagyújtás előtt Bálint ajándéka nincs meg. A többi becsomagolva a fa alatt várja új gazdáját, ez az egy viszont eltűnt.

 - Most mi lesz? - kérdezi anya. Valószínű amikor bepakoltunk a kocsiba, akkor hagytuk el. Most viszont se, idő se mód nincs, hogy pótoljuk. Egyszerűen nem értem, hogy történhetett ez meg?

 - Valami megoldást kell találnunk - válaszolja apa, de igazándiból fogalma sincs, milyen megoldás jöhetne szóba. 

 - Akkor találj ki valamit.

 - Miért pont én? Én vesztettem el az ajándékot?

 - Nem mondtam egy szóval sem, hogy te, mi ketten vesztettük el, de nem is ez a lényeg. Különben is legalább ma ne veszekedjünk.

 - Jól van, na, ne haragudj - enyhült meg a férfi.

 - Kérlek, valamit találj ki. Nekem még van egy kis tennivalóm a konyhában. És ne érezd úgy, hogy most itt hagylak a pácban. Azzal anya elvonul a konyhába, hogy gyertyagyújtás és ajándékosztás után azonnal asztalhoz tudjanak ülni. Apa nem tudja, mit csináljon, így jobb híján elvonul saját kis birodalmába a garázs melletti műhelybe.

 

Felcsendül a mennyből az angyal, a három gyerek áhítattal énekli a szöveget. Már Bálint is tudja hibátlanul, hiszen megtanulta kívülről. Anya mondta, hogy egy ekkora nagyfiúnak csak akkor hoz ajándékot a Jézuska, ha hibátlanul tudja az éneket. Anya is énekel, miközben azon töri a fejét milyen kár volt azt kérni a szüleitől, hogy az unokáknak szánt ajándékot a holnapi ebédnél, őnáluk kapják meg. Közben a fa alatti csomagokat számolja, és csodák csodája meg van mind. Újra számolja, és nem téved. Tüzetesen vizsgálva észre veszi, hogy az egyik hátsó ajándékon azért fel fedezhető, hogy azt sebtében csomagolták be. Apára néz, aki aprót bólint, bár nem túl meggyőzően.

Atya világ mi lehet a csomagban? - gondolja anya. Abban biztos, hogy nem a Bálintnak szánt játék, mert az egészen más formájú volt. De akkor mi az ördögöt? Apára néz, akin látszik, hogy nyugtalan, amiből arra következtet, hogy ő sincs meggyőződve, hogy a meglepetés osztatlan sikerre talál Bálintnál. Valami egészen képtelen ötlettel rukkolt elő, de mivel? Mindegy! - sóhajt magában. Legalább van valami, és már ez is némi bizakodásra ad okot. Levente elkezdi kiosztani ez mindig az ő feladata. Sorban olvassa a kis címkéket, és viszi oda a soron következőnek az ajándékot. A megajándékozott kibontja a csomagot és a család közösen örül, mindenki megnézi mit is kapott. Ez az évek során szertartássá vált, ami mindig fokozta az izgalmat. Anya most a pokolba kívánta ezt a lassú ceremóniát, de nem volt mit tenni. Sorba jöttek Ancsa, Levente, a nagyiék. A következő csomag Anyáé. Nekilát bontogatni, de most ő is türelmetlenül tépi le a csomagoló papírt. Parfümöt kapott és egy meleg bundakesztyűt mindkettőnek nagyon örül, hiszen régóta vágyott erre a parfümre, csak mindig sajnálta rá a pénzt, és a kesztyű is milyen jó meleg, azonban most nem tudja kimutatni örömét. Apa következik, míg legvégül már csak egy csomag maradt a fa alatt. Levente kihúzza, és meglepetten kiált fel:

 - Ezen nincs névkártya!

 - Csak az enyém, lehet - vág a szavába Bálint. Már mindeni kapott csak én nem! - hadarja izgatottan. Fogja a csomagot és a kissámlira teszi, amin eddig ült, és neki lát kibontani. Széles mozdulatokkal tépi le a karácsonyi csomagolópapírt, ami alól egy sima fehér doboz bukkan elő. Bálint felnyitja a dobozt, de úgy, hogy csak Ő lásson bele. Mindenki feszült várakozással néz felé, neki vajon mit hozott a Jézuska. A kisfiú arca előbb meglepetés tükröz, majd lassan mosolyra húzza a száját, végül hangosan nevetni kezd.

 - Nézd, Anya, nézd! - azzal kikapja az ajándékát a dobozból. A Jézuska hozott nekem egy ugyan olyan mackót, amit annyira szerettem, és ami elveszett. Látod még a szakadást is rárakta, meg a kakaófoltot. Tudod, amit nem én csináltam, hanem véletlenül ömlött rá.

 

 

 

Budapest, 2008. december 10.