Bíborfényben a nap megfürödve,

a hegy csúcsán egy percre megpihen.

Ébred a sarki bár, de hűsölve

a portás még az árnyékból figyel.

Szálingóznak sorba a zenészek,

utolsónak a dobos érkezik.

Trombitás hangol, fény hull feléje,

a kongással a ritmust ízlelik.

Az első vendégek közt érkezik

a senorita, mint minden este.

Felül a pulthoz, a bárt kémleli,

Samy! A koktélomat keverd be!

Tűzvörös estélyi ruhát visel,  

combközépig oldalt fel van vágva.

Kortyol az italból, s felfigyel:

egy macsó férfi lép be a bárba.

Leül, rendel egy üveg tequilát,

lüktet a vére, vágyik a táncra.

Kortyol a nő, ajka piros virág ,

s a haja, lágyan omlik hátra.

Szabad egy táncra? Kérdi a férfi,

a zene lágyan közéjük simul.

Egyszerre lépnek, szemével kéri,

pördül a másik, arca kipirul.

A zenekar egy gyors tangóra vált,

ritmusok ölelkeznek merészen.

Táncba rejtett titkos vallomás,

s csak a tekintetek beszélnek.

Megszűnik minden, a tánc elcsábít.

Hol voltál? Kérdi szemével a nő.

Most itt vagyok, és csupán ez számit            ,

és a tangó, csak a tangó a fő.

Budapest, 2008. március 20.