A g�pkocsi egyenletesen falta a kilom�tereket. Kellemes k�s� �szi id� volt, a nap ragyogott, �s az �jszakai z�por ut�n tiszta, friss volt a leveg�. Csak n�hol csillogott az �t m�lyed�seiben megmaradt sz�rke es�v�z.

A f�rfi kicsit odal�pett a g�zped�lra, hogy behozza a lemarad�st. Az aut�p�ly�n elgondolkozott �s mikor utol�rt egy kamion konvojt, lend�letb�l megel�zte �ket. Az el�z�sn�l vette �szre, hogy elv�tette a kihajt�t, �s emiatt j� h�sz kilom�ter ker�l�t kell megtennie.  Most ismeretlen �ton aut�zott, de ez cseppet sem zavarta. �gy sz�molta, ha kicsit jobban a g�zra l�p sim�n oda�r a tal�lkoz�ra.

A kisfi� beszaladt a konyh�ba �s h�tulr�l r�ncig�lni kezdte anyja szokny�j�t.

 - Anya k�rek enni.

 - Mit k�rsz kiscsib�m? – fordult fel� �desanyja.

 - Csokit – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l a h�rom �v k�r�li fi�cska.

 - Azt nincs kiscsib�n. Kenyeret tudok adni.

 - J� akkor csokis kenyeret k�rek.

 - Mondom, hogy nincs itthon csoki. Vajas, lekv�ros keny�r j� lesz?

 - J�! Lekv�ros csokist k�rek.

A harminc �v k�r�li n� felnevetett, �s kenyeret vett el�. J�kora szeletet szelt �s megkente vajjal, majd lekv�rral. Mag�ban mosolygott, ahogy felid�zte anyja is �gy kent neki vajas lekv�ros kenyeret mikor kisl�nyvolt.

 -Tess�k kiscsib�m, a csokit r�gondoljuk. Rendben?

 - Kimehetek a kertbe?

 - Tal�n k�sz�n�m, vagy mi a sz�sz?

 - K�sz�n�m! Anya kimehetek a kertbe?

 - Kimehetsz, de csak a kertben j�tszhat.

A kisfi� boldogan nyargalt ki az ajt�n, mik�zben a kenyeret majszolta.

Milyen sz�p takaros falvak – gondolta f�rfi, ahogy �tsuhant a rendezett telep�l�seken. Nem is baj, hogy elv�tettem az utat, hiszen erre m�g soha nem j�rtam. Legal�bb l�thatom, hogy �lnek itt az emberek. N�zte a h�zakat, a rendezett kerteket, a kocsma el�tt �lldog�l� embereket, a pl�b�nost, aki �ppen a templomb�l l�pett ki.

Mivel nem volt forgalom, �s �rezte, hogy errefel� sebess�gm�r� radarba sem fut bele, a lakott telep�l�seken is j� hetvenes nyolcvanas temp�t dikt�lt. �lvezte a motor egyenletes duruzsol�s�t. A felesleges ker�l� ellen�re is j� kedv� volt.

A kisfi� a kenyeret majszolva s�t�lt a kertben, amikor egyszer csak csaholva ott termett a kistermet� h�z�rz� �s k�rbeugr�lt?

 - Te is k�rsz kenyeret? – azzal egy kis szeletet let�rve a kuty�nak dobta.

A Kutya r�pt�ben elkapta a zs�km�nyt �s azonnal befalta, majd k�r� tekintettel meg�llt a fi� el�tt.

 - Nem kapsz – ki�ltott a kuty�ra a fi�. Nekem is kell.

A kutya n�zte a kenyeret, majd egy hirtelen mozdulattal felugorva kikapta a fi� kez�ben �s elszaladt a ker�t�s ir�ny�ba. A fi� meglep�d�tt el�sz�r s�r�sra g�rb�lt a sz�ja, majd hirtelen dac �lt ki az arc�ra �s kutya ut�n vetette mag�t. A ker�t�sn�l meglepetten l�tta, hogy a kistermet� �llat egy j�kora lyukon kib�jik. A fi�, most m�g m�rgesebb lett �s gondolkod�s n�lk�l ut�na m�szott a ker�t�s alj�t t�tong� ny�l�son.

Megcs�rrent a mobil. A f�rfi a kijelz�n leolvasta a nevet, majd kiss� m�rgesen konstat�lta, hogy nincs becsatlakoztatva a kihangos�t�.

 - A fene, hogy nem dugtam be - morgott az orra alatt. Kivette a tart�b�l, megnyomta a fogad�gombot �s bele hall�zott.

 - Szia! Merre vagy? – hallotta ismer�se k�rd�s�t.

 - Nem tudom pontosan mi a helyis�g neve, de szerintem h�sz percen bel�l �da �rek. Legfeljebb f�l �ra, de ann�l biztos nem t�bb.

 - Rendben v�runk. Igaz n�lk�led nem is tudn�nk kezdeni – hallotta a nevetve v�laszol� hangot a k�sz�l�kben.

 - Sietek!

 - Az�rt ne rohanj, nehogy valami baj legyen.

 - J�, j�. Vigy�zok. Szia - azzal kinyomta a k�sz�l�ket �s visszatette a hely�re.

A kisfi� meglep�d�tt hogy az utc�n tal�lta mag�t. Annyira, hogy elfeledkezett a kuty�r�l �s az elcsent keny�rr�l. A hirtelen t�madt szabads�g megr�szeg�tette. T�tov�n megindult a kit�rult t�rben. Minden ismer�s volt, mert any�val, nap mint nap j�rt erre, de �gy egyed�l minden �j �s sokkal �rdekesebb. El�sz�r az �t melletti vir�gokat j�rta k�rbe, majd a vizes �rkot. Miut�n ezt any�val is megn�zhette, hamar r�unt �s �j l�tnival� ut�n n�zett. Szeme az �t t�loldal�n l�v� sz�nes ker�t�sen pihent meg. Ezt m�r sokszor megcsod�lta messzir�l �s �rezte, itt az alkalom, hogy k�zelr�l is felfedezze, - azzal megindult keresztben az �ton. Az �t k�zep�re �rve megbotlott �s elv�g�dott. Nem esett nagyot ez�rt s�rni sem kezdett, r�ad�sul, ahogy a hason fek�dt az orra el�tt valami nagyon �rdekes dolgot fedezett fel. Fel�lt �s kis kez�be vette azt a sz�nes valamit, �s tanulm�nyozni kezdte.

A f�rfi lend�lettel �rkezett a falu hat�r�hoz. Lakott ter�let l�v�n levette a l�b�t a g�zped�lr�l, de nem f�kezett. Elsuhant a helyis�gjelz� t�bla mellett, de nem tudta elolvasna, csak azt l�tta, hogy r�vid, tal�n k�t sz�tag� neve van a falunak. Az �ton rajta k�v�l egyetlen aut�t sem l�tott. A lass�t�s ut�n nyolcvanas temp�val haladt tov�bb. Ez is milyen rendezett telep�l�s gondolta, �s n�zte sorban a h�zakat a sz�pen gondozott kerteket az ablakokban vir�gz� musk�tlit. Elhaladt a kocsma el�tt. Itt is n�h�ny ember �lldog�lt �s az utc�n s�r�ztek. A vegyesbolt el�tt egy n� tolta a babakocsit, benne egy alv� cs�pps�ggel. K�nnyed�n suhant a g�pkocsi, ahogy l�gyan nyomta g�zped�lt.

�les „S” kanyarhoz �rt, de �rezte, hogy el�g, ha lel�p ped�lr�l, nem kell f�kezni. Amikor oda�rt m�gis �gy d�nt�tt kicsit lef�kezi a kocsit. Az ilyen h�lye szitu�ci�kban nagyon gyakran valami v�ratlan helyzet ad�dik - gondolta.

Az els� fordul� ut�n l�tta, hogy a k�vetkez�t sem lehet bel�tni a sarkon �ll� h�z miatt. A nyitott ajt�ban egy fiatal, cs�nos n� �llt �s tekintet�n j�l kivehet� volt, hogy keres valakit.

A f�rfi a kanyar v�g�hez �rt �s ism�t a g�zra l�pett, hogy a megn�velt sebess�g kih�zza a kocsit a fordul�b�l. Ahogy a kocsi egyenesbe �rt l�tta meg az alig harminc m�terre, az �t k�zep�n �l� kisfi�t. Beletaposott a f�kbe de azonnal �rezte, hogy nem tud meg�llni. Hirtelen m�zs�s k�vet �rzett a gyomr�ban. A gyerekt�l tal�n �t m�terre lehetettt, amikor reflexszer�en apr�t r�ntott a korm�nyon �s miut�n a f�kez�s m�g alig cs�kkentette a kocsi sebess�g�t szinte a kor�bbi lend�lettel elsz�guldott a kisfi� mellett, kereszt�l egy hatalmas pocsoly�n. A s�ros v�z teljesen beter�tette a f�ld�n �l� gyereket, akit a g�pkocsi k�zels�ge, annak sebess�ge, �s a v�ratlanul nyak�ba z�dul� v�zt�megt�l �ktelen�l s�rni kezdett. A f�rfi a visszapillant� t�k�rben l�tta, hogy a fi�cska s�rtetlen �s az ijeds�gen k�v�l nincs semmi baja.

A n� oda kapta a fej�t az �les f�kcsikorg�sra. Megpillantotta az �t k�zep�n �l� kisfi�t, �s egy pillanat alatt felm�rte, hogy a kocsi nem tud meg�llni.

 - Neeeem!!! – �v�lt�tte, de mire b�rmit is tehetett volna a kocsi hirtelen ir�nyv�lt�ssal elsz�guldott a kisfia mellett, hatalmas v�zsug�rral lelocsolva.

A n� kirohant az utc�ra, felkapta s�r� kisfi�t, �s nem t�r�dve azzal, hogy csurom vizes lesz, szorosan mag�hoz �lelte.

 - Anya! Az aut� – zokogta a kisfi� elcsukl� hangon.

 - Ne s�rj kiscsib�m – felelte a n�, de az � szem�b�l is hatalmas k�nnycseppek g�rd�ltek le.

 - De Anya, lefr�csk�lt.

 - Nem baj kiscsib�m. Nincs semmi baj. Nem t�rt�nt semmi.

A f�rfiban lassan old�dott stressz. Tudta, hogy csak sok �ves vezet�i rutinj�nak k�sz�nhet�, hogy nem g�zolta el a kisfi�t. Ki�rve a fal�b�l kiss� lejjebb engedte az ablakot, �s a be�raml� friss leveg� megnyugtatta. Negyed �ra aut�z�s ut�n meg�rkezett �tic�lj�hoz. Be�llt a parkol�ba, t�sk�j�t kiv�ve megindult az �p�let fel�. A kapuban az a f�rfi v�rta akivel telefonon is besz�lt.

 - Szia  –ny�jtott kezet. Pontos vagy, mint mindig. Milyen volt az �t?

 - Minden rendben – F�jt nagyok a f�rfi. Nem t�rt�nt semmi.

Budapest, 2007. 10. 02.