Álmos hétköznap unalom űzvén,

verset farigcsálni az asztalhoz ülvén.

Kínlódtam rímekkel és szótagszámokkal,

nem figyelve semmire, magamba zárkóztam.

Nem tudom mit végzek ha nem szólnak,

fejezzem be a félbehagyott dolgomat.

Csodálkozva a fejemhez kaptam, jaj Istenem,

ez, hogy történt velem, nem érthetem.

Verset félbehagyva szaladtam dolgomra,

ezért hiányzik a vers csattanója.