Nincsen hozzá jogunk


Bár semmi nem örök, s jön majd egy látomás.
Kérlek, vedd hát észre, s lásd meg a változást.

Mely ott volt naponta, csak hát nem figyeltél,
s vándorló évekért keményen fizettél.

Ülj hát veszteg kérlek, s nyugtalan szívedet,
megnyugtatja e táj nékem elhiheted.

Látod a föld most is ad nékünk bőséggel,
ételt, ital s mi kell, ellát ezer széppel.

Ha jő az ősz az erdő most is rőtveres,
Télen most is hósipkát húz a csonka hegy.

Tavasszal majd újra megjönnek a fecskék,
hidd el a természet tudja jól a leckét.

Mondd, hát miért kell az idillt megbontani?
S a földet minden kincsétől megfosztani.

Nincsen nekünk erre semmi féle okunk,
legfőképpen pedig nincsen hozzá jogunk.

2019. június 24.