Nyár

Küszöbön toporog már a nyár,

s későbben köszönt ránk az este.

A Nap erősebben méri melegét,

s lám a táj mily’ szép tarkára van festve.

Megpihen a sarki iskola,

álomba merül most a csengő.

Nyáron nincs semmi dolga a világon,

s titkon reméli, az ősz hamar el jő.

Langymeleg a kicsiny tó vize,

benne megmártózni úgy vágyom.

A lelkem vidám, könnyed, és légies,

mert így akarom, és mert ezt kívánom.

Egy kicsiny pók szövi hálóját,

Órákon át el tudom nézni.

Korty itallal hűsítem testem, s lelkem,

boldog az ki ezt az idillt megéli.

Nem kell több, csak fény és a meleg,

mert éltető mindkettő nékünk.

Elmúlt a tavasz, mi nem volt idén szép,

mert nem is kicsit mostohán bánt vélünk.

Most azonban vár ránk sok kaland,

s ki ezt veszni hagyja, mind szamár.

Örüljünk, és ne tegyünk mást, csak azt, hogy

köszönjük meg, végre-végre itt a nyár.

Budapest, 2019. június. 03.