Ez vagyok én

Hallgassátok, kérem én, rólam szól az én mesém.

Saját születésnapján, kínnal szült meg jó anyám,

e napon sok évre rá, vesztettem el az apám.

Nem véletlen mondom én, életem nem lányregény.

Mondták nekem kiskomám, járj ki néhány iskolát. 

Ifjúságom nem fakó, éltem, mint városlakó. 

Voltam, s vagyok olvasó, néha meg tollforgató.

Olykor ez-az bekrepált, volt, hogy kaptam egy medált.

Sokszor voltam én vidám, tudom, hogy van száz hibám.

Néha úgy lett elegem, nem volt benne szerepem.

Született két gyermekem, szeretettel neveltem.

Mikor rossz volt az irány, lett is abból sok vitám.

Rég voltam ám kislegény, megírtam már két regényt.

Közel már a hatvanhoz, nem vágyódom a ranghoz.

Ha kell még, rajthoz állok, s nem kapkodok fűhöz-fához.

Ennyi volt az én mesém, nem adom fel a reményt.

Budapest, 2014. július 22.