Árvíz

A rakodópart alsó kövére leülhettem volna,

ám a Duna fellázadva elzavart a pokolba.

Lomhán vitte magával minden szégyenünket az ár,

s vad haraggal zúgta: miattad váltam ilyen folyammá.

Lezárt utak, sok ezer homokzsák, s megfeszített munka.

Hogy mindez miért van így? Ezt, ma már mindenki tudja.

Sokan mondják, hogy a természet nálunk sokkal bölcsebb.

Igába hajtani vajon miért akarjuk a földet?

Döngetjük a mellünket, hogy győztünk, s világgá harsogjuk.

Pedig csupán mit tönkretettünk, az ellen harcoltunk.

Nincs hát miért büszkének lenni, s a Dunát lenézni.

Amit elrontottunk azt ne akarjuk gőggel tetézni.

Budapest, 2013. június 29.