Örökség

„Hová lettek a családi ereklyék?”

Ezt kérdezte tőlem Tamás, a bátyám. Azonban a választ én sem tudtam. Hiába kerestük a családi ereklyéket, azoknak semmi nyoma.

Talán a legjobb, ha az elején kezdem, azzal, hogy a szüleink három hónapja meghaltak. Igaz nem voltak fiatalok, apa nyolcvannégy, anya hetvenkilenc éves volt, mégis váratlanul ért minket. Apa évek óta betegeskedet és mikor eltávozott, anya kétségbeesésében követte. Én még nem tudtam feldolgozni az elvesztésüket, és úgy érzem ezzel a bátyám is így van. A haláluk után jelentkezett egy ügyvéd, hogy az örökségünket rendezze. Apáék jelentős vagyonnal rendelkeztek és természetesen készítettek végrendeletet, mi több annak tartalmát nekünk is elmondták korábban. Ezért ért minket váratlanul, hogy az általunk ismert örökségen kívül a végrendelet tartalmazott egy kiegészítő lapot, mely szerint a családi ereklyéket közösen örököljük bátyámmal, de azt soha nyilvánosságra nem hozhatjuk és kötelesek vagyunk olyan titokban őrizni, mint azt őseink tették napjainkig.

Ez utóbbival nem is lenne gond, annál nagyobb azzal, hogy hol vannak azok a bizonyos családi ereklyék? Az örökség igen jelentős, hiszen szüleink birtokot, házat, és jelentős készpénzt hagytak ránk, nagyjából egyenlően elosztva. Emellett bátyám is én is jómódban éltünk, köszönhetően családi indíttatásunknak. Viszont a családi ereklyék létezéséről ez idáig semmit nem tudtunk. Tovább megyek, ha igaz amit apánk írt akkor az olyan horderejű, hogy megváltoztathatja az ország történelmét.

Ennek tudatában láttunk neki a keresésnek. Módszeresen átvizsgáltunk minden lehetséges helyet. Ez nem ígérkezett könnyűnek lévén, hogy a két ház, a nyaraló, és a birtok rengeteg helyet kínált a keresett tárgyak elrejtésére.  Hosszas tépelődés után megállapodtunk abban, hogy az ereklyék nincsenek az általunk keresett helyen. Viszont akkor valami utalásnak kell lennie arra, hogy hol keressük. Igen, de hol ez az utalás? Bátyám arra a véleményre jutott, hogy a végrendeletben kell lennie. Vagy az egész végrendeletben, vagy ami valószínűbb abban a mellékletben, amit idáig nem ismertünk. Megegyeztünk, hogy mindketten módszeresen átsilabizáljuk a végrendelet sorait, hiszen az utalásnak ott kell lennie. Napokon keresztül elemeztük a levelet, de semmire nem jutottunk. És akkor egy reggel belém hasított a felismerés. Hiszen végig ott volt a szeműnk előtt, csak nem tudtuk mit keressünk. Hívtam a bátyámat, és elmondtam neki, hogy megoldottam a rejtélyt. Közölte, hogy kocsiba vágja magát, és azonnal jön.

Most itt ülünk a bank páncéltermében, bámuljuk apánk által bérelt trezor tartalmát és elhűlve olvassuk a mellékelt levelet.

Drága fiaim!

Amikor ezt a levelet olvassátok anyátok és én már eltávoztunk. Tudnotok kell, hogy a titok amit rátok bízunk olyan horderejű, hogy ha az nyilvánosságra kerül annak beláthatatlan következményi lehetnek.

A családi krónika többször is utalást tesz rá, hogy több ősünk is évszázadokkal korábban a királyi koronaékszerek őre volt. Nem lehet tudni pondosan mikor, de tény, hogy a korona ékszerekről az elkészültük után nem sokkal, egyik királyunk másolatot készítetett.

Itt apánk részletesen leírja az évszádod során mikor, melyik ősünk őrizte a felbecsülhetetlen kincseket. Felsorolta kik azok, akik tudnak a titokról, hogy miként kell felvennünk velük a kapcsolatot. Továbbá biztosítani kell őket, hogy a királyi család ereklyéi biztos kezekben vannak. Végül így fejezi be a levelet.

Fiaim!

Még egy nagyon fontos dolog. A koronaékszerek közül ez az eredeti, ami itt van elhelyezve. Ami az emberek által ismert az a másolat. Kérlek titeket őrizzétek méltóan a családi hagyományokhoz.

Szerető apátok.

Lassan magunkhoz tértünk a meglepetésből és a bátyám tudni akarta, hogy sikerült megfejtenem a titkot. Elvittem apám házába. Ott megmutattam azt a két idétlen festményt, melyet rólunk készítettek, amikor gyereket voltunk. Az első képen, bátyám mögött egy vitrinben ott vannak a koronaékszerek. A másik festmény mellyen én vagyok látható, a hátterében az ablakon át a bank épülete látható, ahol őrzik, a homlokzatán pedig a kód, mely a titkos trezorhoz biztosítja a hozzáférést.

– Jó-jó, de hogy jöttél rá erre? – kérdi a bátyám.

– Itt van a levélben, olvasd – nyomom a kezébe és mutatom a jelzett részt.

A családi ereklyéket rátok bízom! A titok nyitja, hogy „Szellemképüket az utódok őrzik.”