|
Szemed tükrében…
2008.12.28. 13:51
Szemed tükrében, most magamat nézem,
Azon merengek, milyen voltam régen?
Érzem, szeretetünk nem változott semmit,
Mond, ugye most is minden oly’ meghitt.
Szemed tükrében megfáradt arcot látok,
Gondoktól sokszor a homlokom árkolt.
A szám is milyen gyakran görbül lefele,
S lassan-lassan elfogy az életem ereje.
Szemed tükrében újra magamat látom,
Ifjonti mosolyt mely megölel, s átfon.
Mitől egykor oly boldogok voltunk,
Ami, ha nincs, más lett volna sorsunk.
Mögöttünk lépkednek koptatott éveink,
Félszavak, mosolyok, értjük egymás érveit.
S ha megfáradt karodat ölelésre emeled,
Tudom, hogy érzed, boldogan vagyok teveled.
Budapest, 2008. november 19.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
