Krisztus 1704-dik esztendejében, július havának 11-dik napján, Stefan Schlich hazafelé baktatott a városból. A férfi alkimista volt, és főleg parfümkészítéssel foglakozott. Az utóbbi időben azonban nem sok sikerrel, mert legyőzte a konkurencia. Stefan tudta, hogy az ő terméke sokkal jobb a versenytársainál, de nincs pártfogója, senki nem támogatja az általa előállított illatszer gyártását. A tartományi céhbizottság már többször elutasította, hogy bemutassa termékét. Igaz ebben semmi meglepő nem volt, hiszen több tucat ilyen elutasítás volt évente. A városi tanácsnál is próbált támogatót szerezni, de a Farina család befolyása nagyon erős volt, így itt is elutasításra talált. A Fanina család a tartomány de talán az ország egyik legismertebb illatszergyártó dinasztiája. Ezen kívül kiterjedt és messze földön híres luxuscikkekkel kereskedő bolthálózattal rendelkezik. Velük konkurálni lehetetlen feladat volt.

Stefan lassan egy éve egyedül élt. A felesége a harmadik gyermek szülésébe belehalt. A gyerekei anyjuk halálát követően a sógornőjéhez kerültek, aki férjével és népes családjával a szomszéd városban lakott.Stefan Schlichtnek, egyszerű polgári háza volt, mely a város szélén állt. Ő maga is egyszerű ember volt, nem vágyott hírnévre, pénzre. Egyet szeretett volna, hogy az ő receptje szerint előállított parfüm fennmaradjon az utókor számára, de erre sajnos nem sok reménye volt. A városban rebesgették, hogy a Farina család egy új termékkel akar kirukkolni. Azt is tudni vélték a jól értesültek, hogy ehhez külhonból várják a titkos receptet.A férfi hazafelé ballagott a városból, és a házához vezető úthoz érve, egy mozdulatlan alakot pillantott meg a földön. Közelebb ment és egyből látta, hogy rablótámadás áldozata az eszméletlenül fekvő férfi. Az áldozatban meglepetten ismerte fel a Farina család legidősebb fiútestvérét.Megvizsgálta a földön fekvő férfit, de az már nem élt. Ahogy jobban szemügyre vette a földön fekvő férfit, nyilvánvalóvá vált, hogy minden értéket elvették. Egy apró üvegcse és egy levél volt csak a tarisznyájában.  A levél pecsétjét feltépték, majd miután a rablók látták, hogy értéktelen zagyvaságot tartalmaz, otthagyták.Stefan csak állt és nem akart hinni a szemének. A levél tanúsága szerint a szerencsétlenül járt férfi Leopold Hans Farina a futár volt, aki a családjának hozta a titkos receptet. Miután elolvasta a leírást, majd megvizsgálta a kis üveg tartalmát, szája mosolyra húzódott.

- Pacsuli – mormogta maga elé. Egyszerű rózsavíz, citrom és naranccsal keverve. Ez lenne a nagy titok? - hangosan felnevetett.

Tudta, hogy itt van élete nagy lehetősége és az ő nagyszerű alkotása, megmarad az utókornak. A városi elöljáróságot ma már nem tudja értesíteni a szerencsétlenül járt férfi estéről.
 - Az én parfümöm százszor jobb és megkapja a világ.! – gondolta elégedett mosollyal. Azonnal bevonult a laboratóriumába és munkához látott.

Alkoholba beáztatta a laborban mindig található bergamott-, citrom-, narancs-, és mandarin-, héját. A gyümölcsök levét külön keverte alkoholba, majd a két elegyeket összeöntötte. Adott hozzá kevés cédrus- és grapefruitolajat. Különféle fűszerekből és füvekből illatos alkoholos oldatot készített és hozzáöntötte a már elkészített folyadékhoz. Éjfél után végzett a munkával. Utána a dolgozó szóbájába ment és neki állt lemásolni a levelet. Szóról- szóra újra írta, azonban a recept helyére a saját leírását másolta be, majd a végén meghagyta, hogy a kész elegyet tölgyfahordóban kell érlelni. Végül kitépte az eredeti levélből a feltört pecsétet és az új levélhez, fűzte. Amikor elkészült elolvasta és nagyon elégedett volt.

Másnap reggel összekészülődött, hogy a városba menjen és jelentse a megtalált férfit. Már majdnem indult, amikor meggondolta magát.

- Csak valahogy tudatni kellene a világgal, hogy az én művem – mormogta magának. Hogy századokkal később is tudják ez a parfüm, más, mint a többi. Valami jel. De mi legyen az?

Elmosolyodott, a dolgozószobába ment és egy mondattal kiegészítette a levelet.

A kivonuló csendőrség félnapi hajtóvadászat után elfogta a rablókat. A Farina család hálás volt Stefannak, amiért a levelet átadta, és mivel tudták, hogy jó érzéke van a parfümök késztéséhez, felfogadták busás fizetésért, hogy vezesse ő az új üzemben a gyártását. Igaz ebbe közrejátszott az is, hogy a Farina család félt attól, hogy Stefan, miután megismerte az új szer összetételét esetleg máshol hasznosítja az információt.

*  *  *

Stefan Schlicht és Maria Farina nézték az új gyártóüzemben a szépen sorakozó üvegeket, melyen ott pompázott a felirat: Kölnisch Wasser és egy szám: 4711, mely a levél végén szerepelt azzal a megkötéssel, hogy az új szer csak ezen a néven továbbá a megadott kóddal hozható forgalomba. A nő hírtelen a férfihez fordult.

 - Tudod Stefan, egy dolgot nem értek. Szegény férjem, Isten nyugosztalja, igen alapos ember volt. Mielőtt elindult haza, az új parfümmel két levelet írt, egyet magával hozott, egyet pedig Amsterdamban postára adott. Nemrég megérkezett az, amelyik postai úton küldött el. Elolvastam a tartalmát és azt gondolom, hogy abban nem volt semmi csoda szer. A néhai férjem nagyon jó üzletember volt, de a parfümökhöz nem értett olyan fokok ahogy azt ő magáról gondolta. Megnéztem az a levelet amelyiket nála találtak, és a kézírás kísértetiesen hasonlít a mostani laborvezető kézírására.

 - Ezzel mit akarsz mondani – kérdezte ijedten Stefan.

 - Csak szeretném megköszönni ezt a csodálatos ajándékot neked – mosolygott a férfire a nő.

Stefan megfogta Maria kezét, a két ember sokat sejtetően egymásra mosolygott.

Budapest, 2008. március 27.