Gergő óvatosan kidugta a lábát a takaró alól, hogy felmérje a külső hőmérsékletet. Úgy találta, hogy a szoba hőfoka jóval hidegebb, mint amit elviselne, ezért gyorsan visszahúzta.

 - Gergő ki az ágyból – harsant az édesanyja hangja a másik szobából. Már harmadszor szólok.

 - Minek kell felkelnem mikor ma nincs is iskola? – kiabált vissza édesanyjának.

 - Mert meg szeretnélek kérni valamire! Uzsgyi ki az ágyból.

 - Kelet már – morgott kelletlenül Gergő is ismét kidugta a lábát a takaró alól. Végül nagyot sóhajtott is kibujt az ágyból. Megnézte az órát a falon, de nem tudta megfejteni, mennyi az idő. A mutatók sosem azt mutatták, amit már megtanult, de azt azért sikerül leolvasni, hogy nyolc óra elmúlt. Összeszedte a szennyesét és bevonult a fürdőszobába.

A reggel a szokásos szombati menet szerint csordogált. Mosakodás, öltözés, reggeli.

Reggeli után, míg Anya leszedte az asztalt, Apa Gergőhöz fordult.

 - Gergőkém, nekem most el kell menni, mert dolgom van. Megkérlek, segíts anyának, menj el a boltba.

 - Én? – nézett értetlenül a kisfiú apjára.

 - Igen te!

 - De Apa, én még soha nem voltam egyedül a boltban - felelte miközben azon törte a fejét, hogy tulajdonképpen el tudna menni, az utat ismeri, de vajon a vásárlás menne-e? És amíg vásárol, addig sem tudna játszani.

 - Anya nem tud bevásárolni? Én nem félek itthon, máskor is voltam már egyedül – próbálkozott kibújni a feladat alól a kisfiú

 - Tudod Gergőkém, Anyára ezen túl jobban kell vigyázni, nem csak nekem, neked is. És többet kell majd segítened is.

 - Nekem?

 - Igen! – válaszolta Anya. Tudod nemsokára kistestvéred születik. Már itt van a pocakomban.

 - Nekeeeem? Kistestvérem? – nyílt nagyra Gergő szeme és arcára olyan földöntúli boldogság ült ki hogy szülei felnevettek.

 - Mikor? Anya, mikor születik meg a kistestvérem? És ugye fiú lesz? Ha lány lesz, akkor is nagyon fogom szeretni, de remélem fiú lesz. Jövő héten megszületik?

Anya és Apa most már hangosan nevettek.

 - Nem, a jövő héten még nem. Tavasz végén, nyár elején – válaszolt Anya.

 - Olyan sokáááá? – kérdezte Gergő kissé csalódottan, majd elgondolkodva, határozottan jelentette ki.

 - Nem baj, akkor is szeretni fogom, és megígérem, hogy nagyon vigyázok Anyára.

 - Ezt vártuk kisöreg – nyomot, egy barackot a fejére Apa.

Gergő pillatok alatt elkészült, gondosan eltette pénz, a papírt, amire Anya felírta mit kell vennie. Ezt majd Erzsi néninek kell odaadni a vegyesboltban, és ő mindent oda fog adni, ami a papíron szerepel. A bevásárlószatyrot gondosan összehajtogatva nyargalt ki a kertbe. Majd hirtelen ráébredve feladata fontosságára, és az utcán már fegyelmezett peckes lépesekkel vonult végig.

Anya és Apa a kertkapuból nézték mosolyogva, milyen öntudatosan megy vásárolni az ő nagyfiúk. Alig ment azonban pár métert mikor a túloldalon legjobb barátja tűnt fel.

 - Gergő nem jössz játszani? – kiabált át Balázs.

 - Nem lehet! – válaszolta a kisfiú. Vásárolnom kell, mert Anyára vigyázok. Tudod kistestvérem lesz, és ezért kell vigyáznom Anyára.

 - Nekem kettő is van, mégse kell vigyázni anyukámra.

Gergő megállt a barátjával szemben, és némi gondolkodás után válaszolt csak.

- Az, te vagy! Én akkor is nagyon vigyázok rá, és tudd meg, hogy nagyon boldog vagyok, hogy kistestvérem lesz! De azért majd délután megkérem Apát, hogy vigyázzon kicsit Anyára, és átmegyek hozzád játszani. Most megyek, szia – köszönt el barátjától és sebes léptekkel megindult a bolt felé vezető úton.

2007. december 19.