Szikrázott a nap az égen,

A karodban pihentem éppen.

A fák hűsítő lombjai alatt,

Bódulatban csókoltalak.

Pajkos szellő a hajadba túrt,

Piros virág, a földre hullt.

Felvettem és visszatettem,

Szájadra új csókot leheltem.

Mondtam néked kedvesem,

Nem is kérek mást sosem.

Csak sok ilyen nyári napot,

Százat, ha lehet ezret akarok.

S szűrt fényben a napsugár,

Arcod mosolyán táncot járt.

Szavak nélkül beszélgettünk,

Mégis mindent megértettünk.

Budapest, 2007. június 21.