Behunyt szemmel nézed múltad jövőjét,

S érzed megálmodott tavaszok varázsát.

Keresed egykor volt ifjúságod emlékét,

Valaha volt, s elmúlt szerelmek illatát…

Álmaid tengerén, eltervezett életedet nézed,

Ködfátyolként hogyan úszott feléd a jövő.

S mit ebből valóra vált: az volt az életed,

Szép akkor volt, ha nem takarta a napot felhő…

De ne dobd el, még ne dobd el, vágyaid,

Hagyd meg ifjonti reményben fürdő hitedet.

Engedd, hogy vezessék utadon lépteid,

A megvalósult álmokat ébren kell élned…   

S ha majd őszülő fejjel visszatekintesz,

Megnyugvást érzel éltedet vizsgálva.

Mit ifjúként álmodtál, véghez is vitted,

Láthatják, hogy földi léted nem volt hiába.…

Budapest, 2007. április 26.