Sétálva a víz partján gyönyörködöm a tájban,

S a lenyugvó nap sugaraiban megmártózom.

Hangos csobbanás jelzi, a halak nászukat ülik,

Miközben hallgatom a természet lágy esti zenéjét,

Lépteim nyomán, lábam alatt kavics csikordul,

A horizonton vöröslően ereszkedik alá a nap.

Emberek dolgukat elvégezvén, mennek haza,

Mind meg áll egy pillanatra, megigézve e csodától.

Egy halászhajó partot ért, gazdája partra ugrik,

És serényen dolgát teszi, talán ezredszerre már.

Asszonya szalad megnyugvással segíteni neki,

Ma is baj nélkül haza ért a szeretett ember,

S dús zsákmány a kemény munkájának jutalma.

Utamat tovább folytatom a vérvörös felhők alatt,

A nap vörös korongja bukdácsol a víz tükrén.

Lassan méltóssággal megmártózik a vízben,

Élvezve a hűs habokat egyre jobban bele merül.

Lángfelhők egyszerre úsznak az égen és vízben,

S a víz tükre bíborban úszva elnyeli a napot.